8. fejezet - Szenvedélyek éjszakája

Üdv!

Nem is tudom, hogy hová bújhatnék szégyenemben, amiért több, mint két hónapja nem jelentkeztem... Nem fogom a kifogásokat felsorolni, hogy éppen miért nem tudtam hozni a fejezetet, vagy kezdek ígérgetésbe, hogy a következő majd sokkal korábban fog érkezni. Felesleges lenne, hiszen ki tudja, hogyan fognak alakulni a dolgaim? Annyit szeretnék csak egyedül megígérni, hogy ebben az évben azon leszek, hogy be tudjam fejezni a történetet, mondhatjuk azt is, hogy ez az egyik fogadalmam.

Ahogyan a fejezet címében is láthatjátok, lesz benne szenvedély és ugyan nem teljesen vagyok megelégedve a végeredménnyel, mégsem szerettem volna újra kezdeni az írását. Természetesen a kihagyott idő is nyomott hagyott az írásomon, viszont remélem, ez a színvonalán annyira nem fog érződni. Igyekszem, hogy a jövőben ne essek ilyen hibába, ráadásul a következő fejezetekben olyan jelenetek lesznek, amiket már nagyon vártam és reménykedem benne, hogy nektek is tetszeni fog.

Nos, nem is húznám tovább az időt. Kellemes olvasást kívánok a 8. fejezethez!

Üdv,

Catalina

8. fejezet - Szenvedélyek éjszakája

Carolina Fernández

Say something

A gondolataiba merülve nézett ki az üvegajtón, kezében a vörös boros poharával, míg a háttérben halkan szólt a zene, melyet a vacsorával foglalkozó férfi dúdolt. Még mindig az iménti felismerése hatása alatt volt, mely a napja megkoronázása is lehetett volna, mégsem így gondolt rá, hiszen ez nem volt negatív, még úgy se, hogy tartott a kialakuló érzésektől. Nem tudta volna megmondani, hogy mikor változtak meg köztük a dolgok, hogy mi volt az a mozzanat, amelyből kibontakoztak az érzéseik, de azok már határozottan ott voltak mindkettőjükben. Mindez pedig csak azt eredményezte, hogy mostantól nem lehet könnyelmű, hiszen már nem csak egyszerű vágyakozásról volt szó, amikor még bármit megtehetnek és megengedhetnek, már bánthatták egymást… nevethetnékje támadt ezen gondolatától, mivel pont emiatt sodródtak egymás felé, mert valaki megsebesítette a szívüket és a másik gyógyulásában segédkeztek. Mintha csak valami elfuserált film forgatókönyve lenne az egész, amiben a két megcsalt személy egymásba szeret, azonban mégsem volt ilyen egyszerű az ők helyzetük, hiszen ott volt a baba, akinek lehet, hogy Sergio az apukája, ha pedig ez tényleg így van, rögtön átírja a sablonosnak tűnő cselekményt. Sose lenne képes ártani egy kisbabának, aki nem tehet a szülei gondjairól és pont emiatt félt attól, hogy közelebb kerüljön a focistához, hogy még jobban megerősödjenek az érzései, amelyek akár el is pusztíthatják hónapok múlva.

Lassan kortyolt az édes nedűből, majd megfordulva, a neki háttal állót kezdte el figyelni. Méterek voltak közöttük, ennek ellenére jól látta, hogy még mindig feszült, az izmai minden bizonnyal már görcsben álltak, mégsem mondott semmit se, nem fakadt ki, csak csendben készítette a vacsorájukat. Nem értette, hogy miért nem beszél, hogy miért nem tombol, miért nem adja ki magából a dühöt, a haragot, amelyet Pilar iránt érzett, mert ha így folytatja, csak magát fogja tönkre tenni, marcangolni, aminek köszönhetően nem lesz több, mint egy megkeseredett férfi. Ugyan ő sem ordított, a csendes magánnyal osztotta meg minden bánatát, neki pont ez segített, azonban túl jól ismerte a hátvédet és tudta, hogy Neki ez egyáltalán nem fog segíteni, hatástalan lesz. Ráadásul azt se tudta letagadni, hogy szerette volna végre látni a szenvedélyes Sergiót, aki végre kimondja az érzéseit, a gondolatait, aki közel engedi végre magához, mert ugyan megosztotta ezek egy töredékét vele, mégis tisztában volt, hogy ez csak a felszín, amelyet épphogy érintettek.

Egy pillanatra sem vette le a tekintetét a széles vállakról, míg elindult Felé. A közben felcsendülő zongora lágy dallamán elmosolyodott, és ismét úgy érezte, mintha a Victoria’s Secret showján sétálna, csak most nem az exére, Williamre pillant, hanem arra a férfira, aki a jövőjének egy meghatározó szereplője lehet. Mintha csak újra élné azokat a perceket azzal a személlyel, aki miatt újra vonzó nőnek érzi magát, aki miatt szeretné visszakapni a régi énjét, a régi Carolinát, aki volt az első nagyobb csalódás előtt, hogy teljes szívvel érezni tudja azt a különleges vonzalmat, ami kialakult kettőjük között. Gyengéden húzta el tenyerét az izmos háton, majd könnyedén felülve a konyhaszekrényre, mélyen szippantotta magába a készülő vacsora fenséges illatát.

– Valamiért nem gondoltam, hogy az a dal a kedvenceid között lesz. Meglepő Tőled – jelentette ki a barna szempárba pillantva, melyekben még mindig ott csillogott a feszültség. Egyre jobban zavarta, hogy még mindig nem sikerült elűznie Pilar jelenlétét, mintha még mindig ott lenne velük és megmérgezne minden másodpercet.

– Megnyugtat. – A mormolást hallva, csak felsóhajtott és újra kortyolt a vörös borból. Sokkal nehezebb dolga lesz így, mint hitte, főleg ha Sergio csak tovább nehezít az egészen. – Most pedig pont erre van szükségem.

– Pedig épp itt lenne az ideje annak, hogy kiadd magadból az érzéseidet…

– Tudod jól, mit érzek. – Kapta a kissé ingerült választ. Azonnal megérezte a vibráló haragot, amelytől meg kellett volna ijednie, ő azonban nem tette ezt, ilyen könnyedén nem akart és nem is fog meghátrálni.

– Nem Sese, én azt tudom, hogy mit gondolsz róla és hogyan érzed magad a felbukkanásai után. – Higgadtnak kellett maradni, legalább neki, hogy átjussanak ezen az akadályon is, hiszen amíg ez nem következik be, addig szóba se jöhet az, hogy valami kezdett kialakulni köztük, valami, ami több volt egy régi barátságnál. A poharára vitte a tekintetét, miközben arra jutott, hogy fordított esetben, valószínűleg ő is így viselkedett volna, csakhogy nem volt szerelmes Williambe. Neki sokkal könnyebb volt rálépni a továbblépés útjára, míg a focista mindezt a baba születéséig igazán el se kezdheti, mivel az apasági teszt fog mindenről dönteni. – Arról sose beszélsz, hogy mit érzel legbelül… ne merj tiltakozni, mert te is tudod, hogy a kettő nem ugyanaz!

– Egy részem még mindig szerelmes abba az átkozott nőbe. Ezt öli meg minden egyes alkalommal, ez fáj a legjobban, bármikor szembesülök azzal, hogy megcsalt vagy éppen azzal, hogy lehet, nem én leszek a gyereke apja. – Nem nézett rá, a barna szemek a tűzhelyre szegeződtek, ennek ellenére tudta, hogy őszinte minden egyes szava. Javarészt tisztában volt ezzel, hiszen látta a tekintetében a szerelmet, hogy most tényleg szerelmes volt, ami nem fog egyik pillanatról a másikra elmúlni, eltűnni. Ennek fényében pedig el kellett magában fojtania a kibontakozó érzéseket az andalúz iránt, hogy ne erősödjenek tovább… – De nem akarom szeretni Carolina! Sose gondoltam bele, hogy milyen lehet annak, akit megcsaltam, nem érdekeltek és nem is hittem, hogy bármikor visszakaphatnám, főleg nem tőle vártam ezt. Nem tudok és nem is akarok megbocsájtani neki soha.

– És a baba?

– Fogalmam sincs… képtelen lennék újra együtt lenni vele és eljátszani, hogy egy boldog család vagyunk. Átvert, amit nem tudok elfelejteni, azt pedig senki se várja el tőlem, hogy életem végéig boldogtalan legyek, mert azt senkinek sem lenne jó, de legfőképp a gyereknek nem. – Valamiért nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy ez a későbbiekben még nem változhatna, mert bármit is érzett most, az igazság még nagyon sokat változtathat ezen. Mégsem szólalt meg, nem akart még jobban belebonyolódni a készülődő vitába, csak szerette volna élvezni az estét, mindezekről pedig a későbbiekben kénytelenek lesznek beszélgetni, ha tovább komolyodik a kapcsolatuk. – Inkább mesélj, mi volt az ebéden?

– Katasztrófa. Ikeren kívül tényleg mindenki tisztában volt azzal, hogy szerelmes voltam belé… az édesanyja ennek hangot is adott. Szóval ő sincs oda Saráért. – Alig idézte fel magában azokat a kínos perceket, azonnal kellemetlenül érezte magát, pedig csak beszélt róluk. Már egyáltalán nem értette, hogy nem tűnt fel a kapusnak, mit érez valójában iránta, vagy szimplán csak nem akart róla tudomást venni. – Az apukája sajnálja, hogy a fia végig vak volt, Sara pedig egy kiskanálnyi vízben is megfojtana.

– Engem valamiért nem bánt annyira, hogy sose vette észre. – Mosolyoghatnékja támad a férfi kijelentésétől, ami évekkel korábban biztos fájdalmat okozott volna neki, most csupán már csak egy keserű emlék maradt az egész.

– Nem is értem, hogy mondhatsz ilyet. – Karolta át a lábai közé álló nyakát, még közelebb húzva magához. Örömmel fogadta, hogy végre kezd feloldódni a játékos, hogy kezd elmúlni Pilar megjelenésének hatása, hogy kezdi azt a férfit látni, aki annyit segített már neki az elmúlt hetekben, aki pár könnyed érintéssel képes volt benne felébreszteni a vágyakozó nőt. Mégis, mikor egyre közelebb hajolt hozzá Sergio, játékosan tette ujjait a szájára, megakadályozva ezzel, hogy megcsókolja, hiába vágyott rá ő is. – Neked inkább a vacsorával kellene törődnöd, szívem.

Sergio Ramos

Fire meet gasoline

Az utolsó tányért is berakva a mosogatógépbe, elindította azt, míg gondolatai tovább cikáztak a fejében. A vacsora igazán kellemes volt, szerencséjére az étel is jól sikerült, ízlett Carolinának, annak pedig kifejezetten örült, hogy már alig érezte nyomát Pilar látogatásának. El se tudta képzelni, hogy kitől tudhatta meg az új címét, ráadásul a lelke mélyén érezte, hogy nem ez volt az utolsó felbukkanása. Tehetetlenül, leforrázva állt a nappaliban és hallgatta a szavait, amelyekkel a modellt becsmérelte, akinek váratlan, mégis várt megjelenése megmentette őt. Sose kérte volna, hogy hazudjon érte, azt azonban nem tagadhatta, hogy nagyon jólesett neki, ahogyan eljátszotta a barátnő szerepét, hogy nemcsak az exébe fojtotta a szavakat, de távozásra is bírta, ami neki még hosszú percekbe telt volna. Ugyan ezt ő is megtette Érte, mégsem várta ennek viszonzását, de legbelül kénytelen volt elismerni, hogy mennyire is jó volt hallani, hogy a kedveseként mutatkozik be és csak arra tudott ezek után gondolni, hogy mennyire bánja, hogy ez nem igaz.

A sarkak kopogását hallva, az érkező irányába fordult és ismét a kívánatos testen legeltethette tekintetét. Hetek óta nem feküdt le senkivel sem, ennek ellenére biztos volt benne, hogy akkor is ennyire felkorbácsolná minden érzékét a puszta látványa is, ha éppen az egyik alkalmi szeretője ágyából mászna ki. Vágyott a nőre, gondolatban már nem egyszer meztelenre vetkőztette és ezernyi módon tette a magáévá, mégis türtőztette magát, Vele nem akart úgy viselkedni, bánni, mint a többi nővel, akiket pár éjszaka után eldobott.

– Kérsz még? – Terelte figyelmét a kiürült boros pohárra és már vissza is fordult a konyhaszekrényhez, hogy ne essen kísértésbe.

– Én mást szeretnék. – Halk suttogás közel a füléhez, a törékeny test a hátához simult, és kénytelen volt egy hatalmasat nyelni az intenzív ostromlás miatt. A tűrőképessége határain lépdelt, tudta, érezte, hogy ha így folytatják, ha tovább ingerli, el fogja veszíteni a józan eszét, azonban még küzdött ez ellen.

– Ne csináld ezt Lina! – A torka teljesen kiszáradt, ahogy megérezte a nyakán a puha ajkak érintését. Szemét lehunyta, ujjai már minden bizonnyal elfehéredtek a szorítástól, míg egy másodpercre sem szűnt meg az ostromlás. Saját magával viaskodott, hiszen nagyon is élvezte az apró, gyengéd érintéseket, a vékony ujjak könnyed játékát a mellkasán, a tudatott, hogy a mögötte álló nő kívánja, hogy ennyire kívánja.

– Tudom, hogy élvezed. – Libabőrös lett, ahogyan beszéd közben érezte a kívánatos ajkak mozgását a bőrén. Csak egy bolond nem élvezte volna a kényeztetést, azonban még így sem engedhetett, főleg, hogy több pohár bort is megivott a modell. Nem akarta, hogy bármit is megbánjon, ami közöttük történt vagy majd fog.

– Megfogadtam, hogy sose foglak bántani és egy karcolást sem fogok rajtad hagyni, mint Iker vagy az amerikai. – Nehezére esett a beszéd a teste reakcióinak köszönhetően, melyek mind csak Carolinát akarták meztelenül az ágyában. Tanácstalanul állt a hirtelen beállt változás előtt, hiszen eddig nem látta jelét, hogy ennyire kívánná, viszont nem volt ideje, hogy ezen rágódjon, hogy mi változott. – Nem akarom, hogy megbánj bármit is. – Szinte azonnal elhátrált mögüle a spanyol nő a kiejtet szavak után, aminek köszönhetően rögvest eluralkodott rajta a hiány érzett és a sóvárgás. Nem érkezett válasz, nem hallotta a távolodó lépések zaját, így megfordulva közvetlen közelről nézett farkas szemet a kék íriszekkel. Izzott bennük a vágy, a szenvedély, a szikrák szinte perzselték a bőrét, ő pedig mindettől lebénult és nem tudta, hogy mit kellene tennie. – Carolina, kérlek…

– Ne dönts helyettem! – Fojtotta belé a szót a barna hajú, majd nem törődve semmivel sem, megcsókolta. Letaglózta az a szenvedély hullám, amit elindított benne a vad érintés, a vágy fékezhetetlen tüze felégette minden addigi ellenállását.

Szorosan fonta karjait a vékony test köré, míg engedve a csábításnak, könyörtelenül vette át az irányítást és hallgatva ösztönei suttogására, minél előbb birtokolni akarta a modellt, elvenni mindazt, amit csak felkínált és hangos sikolyokkal megajándékozni Őt. Hevesen kezdte el falni a finom ívű ajkakat, miközben ujjai tüzetesen bebarangolták a még ruhákkal fedett testet. Könnyedén kapta fel az ölébe a nőt, aki tartotta a heves tempót, aki csak tovább korbácsolta a vágyát a körmei finom karcolgatásával a tarkóján. Türelmetlenül ültette le a középen elhelyezkedő konyhaszigetre, majd húzta ki a farmerbe tűrt fehér inget, egy pillanatra sem megszakítva a csókot. Már égni kezdett a tüdeje a levegőhiánytól, ennek ellenére képtelen volt elválni Tőle, megrészegítette az érzés, amely átjárta testét és lelkét, amelyet korábban még egyetlen partnerével sem érzett.

Oxigén után kapkodva húzódott el milliméterekre, majd a hosszú tincsekbe markolva, hátra húzta a fejét és a kecses nyak bársonyos bőrére tapasztotta száját. Elégedetten hallgatta az élvezettől terhes sóhajokat, melyek csak tovább űzték és egyre jobban elveszítette uralmát önmaga felett. Szívta, harapta a nyakát, nem is törődve azzal, hogy nyomokat hagyhat, amelyek holnap árulkodó jelek lehetnek.

– Sese. – Halk könyörgés volt, egy halovány suttogás, ami mégis fejbe vágta, ami lehűtötte annyira, hogy átkússzon a vágyán a gondolat, hogy Carolinával nem teheti meg ezt. Az istenért sem akart leállni vagy abbahagyni, azonban azt sem akarta, hogy csak egy dugás legyen a sok közül. Olyan szeretkezésre vágyott, ami után csak még többet akarnak mindketten.

Gyengéden, jóval lassabban csókolta meg ismét a modellt, hiába tombolt még mindig a vágya, hiába követelte Őt, újra visszafogta magát, hiszen nem egy érzelem mentes szexet akart, ami nem jelent semmit sem számukra. Végig simítva a hosszú combokon, könnyedén emelte fel, majd indult meg a nappali felé, egy pillanatra sem elszakadva a kívánatos ajkaktól. Érezte a meglepettséget, hogy nem érti a hirtelenjében lelassult mozdulatait, ennek ellenére tovább is hozzá simult, nem vonta kérdőre a tettét, csak továbbra is odaadóan csókolta, egészen addig, amíg el nem fogyott újra a levegőjük. Csendesen nézett a kék szemekbe, melyekből sütött a vágy és egy része még ugyan ellenkezett volna, azonban a kérés, amit kiolvasott a tekintetéből, mindent elhatározását felülírta.

Egyenesen a kanapéhoz sétált, nem kapcsolt fel lámpát, a beszűrődő fény épp elég volt ahhoz, hogy elérje a célját. Óvatosan engedte el a kecses lábakat, majd azonnal az arca után nyúlt, és miközben újra megízlelte a már duzzadt ajkakat, türelmetlenül kezdte el kigombolni az inget. Máskor már rég letépte volna a nőről és nem is törődve vele, csak a saját szükségleteire koncentrált volna, most viszont minden más volt, azt akarta, hogy minden perc élvezetes legyen mindkettőjük számára és semmit sem akart elsietni. Ezért is lepte meg annyira, mikor a vállaira simuló tenyerek lenyomták a kanapéra, majd közelről figyelhette, ahogyan leveszi a feleslegessé vált ruhadarabot. Megbabonázva nézte az elé táruló látványt, mintha korábban sose látott volna még nőt így, mintha most lenne az első alkalom, amikor szeretkezni fog valakivel. Újra fellángolt benne a vad szenvedély, aminek köszönhetően, előre dőlve, átkarolta a csípőjét, majd magához rántva, száját a bársonyos bőrre tapasztotta, míg tenyerei lassan simultak felfelé az oldalán, egészen a fekete melltartóig, melyet egy könnyed mozdulattal kapcsolt ki.

Könnyedén fektette le, majd gyengéden, alig hozzáérve, húzta végig ajkait a már meztelen felsőtesten, remegés kicsalva ezzel Linából, amit az apró harapásokkal csak tovább fokozott. Lágyan csókolta végig a kulcs csontját, lassan közelítve a mellei felé, míg érezte a türelmetlen várakozást az alatta fekvőből, aki szinte tehetetlenül tűrte a kínzását.

– Ne… játszadozz velem! – Elmosolyodott, ahogy meghallotta a vággyal átszőtt szavakat, a sóhajt, amit a bőrén végig húzott nyelve idézett elő. Engedte, hogy a meg-megremegő kezek kibújtassák a pólójából, hogy a hajába markoló ujjak irányítsák. Mohón vette birtokba a formás melleket szájával és kezével, élvezettel hallgatta az újabb nyögést. Könyörtelenül szívta, harapta az időként neki feszülő testet, hajszolta, miközben a vállába vájtak a modell körmei, ő pedig csak tette azt, amit helyesnek vélt. – Kérlek…

– Mit szeretnél cica? – Kérdezett rá, majd óvatosan harapta meg a fülcimpáját, válasz helyett azonban csak a nadrágjánál érezte meg a kutakodó ujjakat. Pillanatok múlva már lazult is az öve szorítása, ahogyan a farmeré is, mely már kezdett szűk lenni a számára, de a várt megkönnyebbülés helyet, kénytelen volt magába fojtani a kitörni készülő szitkozódást, ahogy megérezte férfiasságán a törékeny kéz enyhe fogását. – Carolina…

Elvesztve minden önuralmát, feltérdelve, kapkodva kezdte el lehúzni a modellről a szűk nadrágot, majd a falatnyi bugyit, végül magáról ráncigálta le a felesleges ruhákat. Már nem gondolkodott, csak cselekedett, az ösztönei hajtották, melyek az előtte fekvő nőt akarták, aki csak rá várt. Minden finomkodás nélkül hatolt belé, míg szenvedélyesen esett neki a duzzadt ajkaknak, elfojtva egy kisebb sikolyt, ami minden érzékét felkorbácsolta. Forrt benne a vágy a kielégülés után, azonban a tudat, hogy mindezt azzal a nővel fogja elérni, akire már olyan régóta vágyott, aki most szinte felajánlotta magát, felülírta minden én központú késztetését, hogy csak magával foglalkozzon. Hallani akarta a sóhajai, a nyögéseit, ahogyan kiejti a nevét, látni akarta a tekintetében a vágyat, a szenvedélyt, a kérést, hogy segítsen rajta, azt akarta, hogy többé ne legyen más, hogy a szíve csak az övé legyen. Akarta a nő minden egyes porcikáját, a magáénak akarta tudni, birtokolni, hogy egyedül csak ő lássa így és senki más. Akarta Carolinát.

***

Carolina Fernández

A hangos lármát hallva, csak még jobban összeszorította a szemeit és fentebb húzta magán a takarót, mely könnyedén csúszott feljebb meztelen testén, amelynek köszönhetően bevillantak az elmúlt éjszaka képei. Fogalma sem volt, hogy meddig szeretkeztek, hány órán keresztül, azonban az izmaiban érzett fáradtság, csak arról árulkodott, hogy igen mozgalmas estén volt túl, amit nem bánt. Elégedett mosollyal az arcán simult közelebb a hátvéd hátához, aki szinte rögtön fel is szisszent. Még mindig csukott szemekkel hajolt a széles vállakhoz, majd lágy csókokat hintet a bőrére, amolyan bocsánatkérésként, hiszen a vágy hevében, többször is végig karmolta a hátát.

– Haló? – Ötlete sem volt, hogy ki keresheti ilyen korán Sergiót, hiszen egyikőjük ébresztője sem jelzett még. – Mi a francot akarsz Cris…

– Minden csapattársad ilyen lelkes, hogy hajnal hatkor már fent van? – Könyökölt fel, míg a focista a hátára fordult. Látta a fáradtság jeleit az arcán, azonban a vonásai kisimultak, a szemében elégedettség csillogott és tudta, hogy ehhez sok köze van, amitől boldog volt.

– Nem, csak ő ilyen idióta. – Kapta a választ, de már nem is érdekelte annyira. Szó nélkül gördült Rá, majd kezdte el a nyakát csókolni, harapdálni. Hidegen hagyta, hogy éppen telefonál, hogy a fél estét egymás kényeztetésével töltötték, kívánta a játékost, szeretkezni akart újra Vele. Lassan haladt lefelé, néha kuncogva az akadozó lélegzetet hallva, amire csak a hajába markolt a férfi, mégsem állt meg, ujjai után, nyelvével rajzolta körbe a kidolgozott kockákat. – Nem… a rohadt életbe, leszarom, majd odabent beszélünk. – Felocsúdni sem volt ideje, másodpercek alatt a matrachoz szegezve találta magát, a csuklóit a feje felett összefogva, a testére nehezedő testtel. Ölénél érezte a merev férfiasságot, az elsötétülő barna szempárban pedig ugyanezt a vágyat látta, amelytől egyre jobban felgyorsult pulzusa és szívverése, nem is tudott másra gondolni, csak arra, hogy minél előbb újra eggyé akar olvadni Sesével. – Nem volt elég az este cica?

– Nem – lehelte halkan, lehunyt szemekkel, teljes mértékben kiélvezve a finom érintések villám csapásait, melyek borzongást okoztak egész testében. Nem tudott betelni az érzéssel, amely az ereiben dübörgött, amely egész lényét átjárta, amely szívébe összpontosult és szép lassan elkezdte összeforrasztani, hogy újra egy egész legyen és azt az andalúz hátvédnek tudja adni, hogy csak az Övé legyen.