Meglepetés!

Üdv!

Sajnálom, hogy nem hoztam fejezetet a hétvégén, aminek okairól írtam a személyes blogomon. Viszont, hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, így hoztam nektek egy olyan szösszenetet, amit majd a regény második felében lesz megtalálható. Belegondolva talán nem pont jó jelenetet hoztam, mert egy pici spoiler található benne, de biztosíthatok mindenkit benne, hogy így is marad még rengeteg fordulat a sztoriban. Természetesen a változás jogát fenntartom, hiszem, amikor majd bekerül a részbe, minden bizonnyal csiszolni fogok rajta.

Kellemes olvasást a szösszenethez!

Üdv,

Catalina

Carolina Fernández

– Arra gondoltam, hogy a szülinapodra nem veszek külön ajándékot – jelentette ki, miközben visszasétált a konyhába. Hallotta, hogy utána sétál a focista, így egyáltalán nem érte váratlanul a hátához simuló izmos test és a derekára csúszó erős tenyerek.

– Nekem az is megteszi, ha valami szexiben vársz majd. – Nem látta ugyan, de biztos volt benne, hogy széles vigyor terül el az andalúz arcán, míg szorosabban húzta magához. Egyáltalán nem lepte volna meg, ha ő már el is képzelte volna az egészet, pedig nem is erre akart kilyukadni valójában. – De ha nem lesz rajtad semmi, úgy még jobb lesz.

– Nem éppen erre gondoltam. – Fordult meg és nézett Sergio barna szemeibe, amikben kíváncsiságot fedezett fel. Már épp megszólalt volna újra, mikor megszűnt ajkaik között a kicsiny távolság és egy gyengéd csókban forrtak össze, mely melegséggel töltötte el egész testét. Hiába húzódott el tőle a férfi, még pillanatokig lehunyt szemekkel állt az ölelésében, megélve minden utóhullámot, amit a puha, finom érintés idézett elő. – Kapsz három kívánságot, mint én is, csak nem egy éjszaka kell kívánnod ennyit.

– Tudod jól, hogy mit szeretnék. – Nézett mélyen a szemeibe, amitől megfeledkezett mindenről. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy mit szeretne, hogy miről akart már több alkalommal is beszélni vele, azonban minden egyes alkalommal elterelte a témát. Most azonban érezte, hogy nem fog sikerrel járni, hiába engedett a szorításon a szemben álló és támaszkodott meg a szekrényen, hiába harapdálta finoman bőrét a nyakánál. – Bosszant, hogy bárki megkörnyékezhet, és nem tehetek ellene semmit sem.

– Mondtam már, hogy nem érdekelnek… különben is Rád meg rengeteg csitri szokott mászni. – Akadozva beszélt, a gondolatai egyre kuszábbak voltak, ahogy újabb csókokat kapott és lassan simítottak végig gerincvonalán a hosszú ujjak. Pillanatok alatt fellobbant benne a vágy, megfeledkezett a sütőben készülő vacsoráról, a fenntartásairól és a félelmeiről, csak Sesét akarta.

– Már rég nem hagyom senkinek se, hogy rám másszon rajtad kívül. Ráadásul már egy ideje megtaláltam a gazdátlan cicámat. – Nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el a kijelentésén, viszont rögtön el is tűnt arcáról, mikor egy hirtelen mozdulattal felültette a konyhaszekrényre, majd azzal a lendülettel magához rántotta. Minden mozdulatából áradt a nyers erő és szenvedély, melyek most is ugyanúgy le fogják győzni, mint azóta az éjszaka óta minden egyes alkalommal. Erősen markolt a fekete ing gallérjába, hogy még közelebb vonja magához, miközben a szája után kapott. Minden egyes alkalommal elveszítette a fejét, nem tudott és nem is akart gondolkodni, csak cselekedett és akarta, hogy ismét magán érezze Sergio érintéseit.

– De nem…

– Nem Carolina! Ez az én kívánságom. – Vágott a szavába, majd tincsei közé túrva, hátra húzta a fejét és újra a nyakát kezdte el ízlelgetni. Esze még utoljára megpróbált ellenkezni, felhozni azt a témát, amivel tudta, hogy bántja a hátvédet, de bizonytalanságában csak ezzel tudott védekezni.

– Mi van, ha…

– Abbahagyom és beszélünk, vagy folytassam? – Távolodott el tőle rögtön a férfi, amitől rögtön rászakadt a hiány érzett. Szinte végig szántotta egész testét, és minden porcikája üvöltött az előtte állóért, az újabb érintésekért, mint egy drog függő, aki újabb adagért könyörög. Fizikai rosszul létként élt meg minden egyes másodpercet, mintha tűkkel és tőrökkel szurkálnák.

– Édes istenem, abba ne hagyd! – Nyögött fel, és újfent tudatosult benne, hogy véglegesen Sergio rabja lett.

***

Sergio Ramos

Még félálomban csúsztatta tenyerét végig az ágyon, ahol a mellette lévő hely ugyan még meleg volt, de már üres, nem feküdt ott Lina. Felnyitva szemeit, félhomály uralkodott, még aludhattak volna, így rögtön sejtette, hogy valami nem hagyta pihenni a nőt. Voltak elképzelései, hogy mi körül forognak a gondolatai, melyeket nem értett, ugyanakkor bosszantották, hiszen semmi akadályát nem látta annak, amit szeretett volna, már hetek óta. Azt még el tudta fogadni, hogy azok után, amit az amerikai művelt vele, nem akar kapcsolatot, de bizonyított már Neki annyit, hogy nem csak egy éjszakát akar és nem is lenne képes megcsalni. Komolyan gondolt minden egyes elhangzott szót, akarta, mindennél jobban akarta, hogy végre mindenki tudja, hogy vele van a modell, hogy az ő kedvese, akiért bármire képes, bármit megtesz.

Lassan kelt ki az ágyból, az éjjeli szekrényen álló órára pillantva, melynek köszönhetően tudatosult benne, hogy még órákat tölthettek volna az ágyban, ami rá is fért volna az elmúlt éjszaka után, melyet végig szeretkeztek. Emiatt is állt értetlenül a dolgok előtt, hiszen érezte, hogy nemcsak neki jelent annyit az együtt töltött idő, hogy a nőnek is ugyanannyira szüksége van rá, hogy kívánja őt, az érintését, a figyelmét, azt, hogy vele legyen. Valami miatt mégsem volt hajlandó beszélni a kapcsolatukról, ami már mindenki számára nyilvánvaló volt, ami már nem arról szólt, hogy segítenek egymásnak összeszedni a darabkáikat.

Csendesen indult el a nappali irányába, de még az ajtóban megállt és a keretnek dőlve, az ablak előtt állót figyelte. A tegnap viselt ingében volt, amely alig ért a feneke alá, aminek köszönhetően újra megcsodálhatta a hosszú, kecses lábakat, melyek nem is olyan rég még a dereka köré fonódtak. Ahogy erre gondolt, szíve meglódult, vére sebesen kezdett el ereiben zubogni és leküzdhetetlen vágyat érzet az iránt, hogy újra élje az egészet. Ezt sose érezte Pilárnál, nem volt rá ilyen hatással, Carolina valami teljesen ismeretlent mozgatott meg benne, amely a legütősebb alkoholnál is jobb érzést nyújtott.

– Nem akartalak felébreszteni. – Fordította oldalra a fejét a modell és érezte, hogy a fedetlen felsőtestén legelteti kék szemeit.

– Miért nem akarsz Rólunk beszélni? – Hangsúlyozta ki a rólunk szót, végig a vonásait fürkészve, hátha megkapja a választ a reakciójából. Csak egy sóhaj érkezett, majd visszafordult, ami feldühítette. – Nem csinálhatod ezt tovább. Tudni akarom, hogy miért nem vagy hajlandó válaszolni, ha ez a téma!

– Mi van, ha tiéd a baba? Lassan meg fog születni. – Meglepve állt meg méterekre Tőle, hiszen számára ez nem volt kérdés és nem is gondolta, hogy emiatt viselkedik így a nő.

– Nincs semmi Lina. Ha az enyém, részt fogok venni az életében, szeretni fogom, de ennyi. Te se békültél volna ki azzal a rohadékkal, ha kiderül, hogy terhes vagy, nem? – Indult meg újra, azonban az érkező magabiztos választól megtorpant és megértette, hogy miért nem tudta rávenni, hogy kettőjükről beszéljenek. Sose jutott az az eszébe, hogy kibéküljön a műsorvezetővel, még csak a lehetőség szikrája sem gyulladt fel benne, ez képtelenség volt részéről.

– A pici miatt adtam volna egy esélyt neki…

– És életed végéig bántad volna. Ezt én nem akarom Carolina! Tudod, hogy mennyire vágytam már a babára, de azt senki se várja el tőlem, hogy a történtek után újra megpróbáljam azzal a ribanccal. – Fakadt ki, miközben maga felé fordította a modellt és nézett a szemeibe. Tudta, hogy sokan el fogják ezért ítélni, ha valóban ő az apa, azonban nem akarta tönkre tenni se a saját, se a pici életét, mert neki sem lett volna jó, ebben biztos volt. – Akármi lesz, nem fogok megbocsátani. Imádni fogom a fiam vagy a lányom, de az anyával nem akarok semmilyen kapcsolatot. – Fogta tenyerei közé a lágy vonású arcot. Látta a szemeiben, hogy nem hisz neki pont azért, amiért ebben a helyzetben Ő még adott volna egy esélyt a vétkes félnek. Azonban ő más volt, és esze ágában sem volt megszakítani azt a kapcsot, ami összefűzte már őket.

– De…

– Sss Lina, hallgass végig! Még úgy se tudok megbocsájtani annak a nőnek, ha kiderül, hogy tőlem terhes, nem vagyok olyan jó, mint te. És nem is akarlak elveszíteni, nem szeretem Pilárt, nem kényszeríthetsz rá, hogy vele legyek. – El se tudta már képzelni, hogy ne az előtte álló feküdjön mellette, hogy ne vele töltse a szabadidejét. Érezte, hogy most áll a legnagyobb akadály előtt, amin ha átjut, már semmi sem fog közéjük állni, már nem lesz semmi kifogás vagy félelem. – Cicám, ha nem akarnálak, akkor nem küzdöttem volna ennyit, hogy elűzzek mindenkit a közeledből. Én lennék a legboldogabb, ha tényleg én lennék az apa, de annak még jobban örülnék, ha te lennél az anyuka. – Pontosan látta, hogy melyik volt az a pillanat, ami mindent megváltoztatott, amitől csillogni kezdett a kék szempár, ami végre elhitette Vele, hogy történjék bármi, nem fog visszamenni az exéhez. Megkönnyebbülve csókolta meg a nőt, aki rögtön viszonozta azt, amitől végre hátra dőlhet, mert már tudta, hogy ő győzött.

– Azt hiszem, hogy már csak két kívánságod maradt. – Felszabadultan kacagott és ölelte magához Carolinát szorosan. Már semmi szüksége nem volt további kívánságokra, hiszen megkapott mindent, amire csak vágyhatott.