Előzetes

Üdv!

A fejezet már készülőben van, a hétvégén (szerintem vasárnap) olvasható is lesz teljes terjedelmében, amiből most hoztam egy kis ízelítőt. Számomra egy nagyon érdekes fejezet ez, mivel jelenleg ami be van gépelve, azt teljesen más, mint amit a füzetembe írtam le, ami még sose fordult elő. Persze volt olyan rész, amit átírtam a begépelés során, de ilyen még nem és kíváncsian várom, hogy milyen lesz a végeredmény.

Kellemes olvasást az előzeteshez!

Üdv,

Catalina

Mélyet lélegezve nyomta le a bejárat kilincsét, majd belépve a helyiségbe, körbe pillantott. A halkan szóló lágy dallamok különös varázst adtak, az otthonosan berendezett kávézónak, melyben máris zubogott az élet. A pult mögött sürögtek-forogtak a fiatal lányok, több ember várakozott, hogy végre sorra kerüljenek, míg az asztaloknál, kanapékon és fotelokban már a kávéjukat fogyasztó vendégek ültek. A felhangzó kacagás irányába fordulva, halványan mosolyodott el, hiszen a barátnői voltak, akik külsőleg sokat változtak, mégis érezte, hogy belül ugyanazok, akik évekkel ezelőtt voltak. Magabiztosan indult meg a sarokban helyet foglaló társaság irányába, akik még nem vették észre őt, aminek köszönhetően jobban megfigyelhette őket. Sofin meglátszódott az elmúlt öt év, nem volt olyan kislányos, mint korábban, egy igazi nő lett belőle, akinek a barna hajszín sokkal jobban állt, mint a fekete. Hiába ült, így is látta a vékony alakját kiemelő virágmintás ruhát, mely jól tükrözte, hogy még mindig az a szerény, visszafogott lány, aki volt, mégis biztos volt benne, hogy rengeteg pasi szívét törte már össze. Ale és Emma változása már kevésbé volt feltűnő, öltözködési stílusok a legújabb divatot tükrözte, mégis látta benne személyiségüket, mindkettőjük haja hosszabb volt, amire emlékezett.

– Sziasztok. – Állt meg két fotel között, amire rögtön elhalt a beszélgetés. Mindössze pár másodperc telt el, mikor jobb oldalán szinte felugrott Sofi és szorosan karolta át a nyakát, ahogyan régen is fogadta őt. Mosolyogva dobta táskáját a földre, majd viszonozta az ölelést, ami minden rosszat elfeledtetett vele.

– Annyira örülök, hogy végre itthon vagy! – Súgta a tőle jó pár centivel alacsonyabb, majd üdvözlésképp arcon puszilta.

– Én azért még haragszom rád, amiért nem az én ruhámat viselted a majdnem esküvődön. – Lépett elé Alejandra és ölelte meg, míg mindketten nevettek a kijelentését. Divattervezőkét évekkel korábban elhatározta, hogy mind a négyüknek, majd ő fogja megálmodni a tökéletes ruhát, aminél egészen biztos nem találnak majd jobbat.

– Lehet, hogy ezért nem is jött össze.

– Csak annyi szerencséd van, hogy a hormonjaim még mindig háborognak, különben most kapnál egy rendes letolást. – Sétált hozzá Emma, de ő egyedül a gömbölyödő pocakjára tudott figyelni. Villámsebességgel cikázott végig rajta az irigység, féltékenység hulláma, amitől rögtön szégyellni kezdte magát, hiszen örülnie kellett volna, és örült is, azonban mégis ott volt a fejében a gondolat, hogy már neki is itt kellene tartania. – Azt hittem, hogy már sose fogod közölni, hogy végre hazajössz. Bár azt se akartam, hogy ilyen okból gyere vissza.

– Ez már így alakult, és most már biztos, hogy mindig a rossz pasikat fogom ki. – Sétált az üres ülőhelyhez.

– Én Ramosra nem ezt mondanám. – Pillantott rá jelentőségteljesen a szőkésbarna hajú tervező. Ők is tanúi voltak azoknak az évődéseknek, amik közte és a férfi között játszódtak le minden egyes találkozás alkalmával, mégis meglepte a kijelentés.

– Nem értek veled egyet, megcsalta a várandós barátnőjét és azóta ki tudja, hány nővel volt. Ne haragudj Lina, de amíg nem jöttél haza, folyton más nő nevét hallottam vele kapcsolatban. – Meglepte a fiatal barna hajú nő vehemens kijelentése. Ugyan sejtette, hogy mind azon a véleményen lesz, mint mindenki más, ráadásul a műsorvezetőként dolgozó Sofia testközelből hallhatta a legújabb pletykákat.

– Pilar csalta meg és az se biztos, hogy ő az apa. – Kijelentését mély csend követte, amit a pincér érkezése sem tört meg, aki felvette a rendelését.

– Biztos vagy ebben?

– Sose láttam még senkit se olyan összetörtnek és kétségbeesettnek, mint Őt többször is. Biztos, nem hazudott. – Rázta meg a fejét nyomatékosításképp. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy nem az igazat mondta el neki a játékos, hogy csak átverte volna. Az, amit a tekintetében látott, mellbevágóan valós volt, nem lehetett volna megjátszani, még a legjobb színész sem lett volna rá képes. – Köszönöm.

– Történt köztetek valami? – Kapta a nyílt kérdést, miközben lassan ivott a csészéből. Visszagondolva az elmúlt pár hétre, túl sok minden zajlott köztük, hiába találkoztam mindössze pár alkalommal. Izzott köztük a levegő, és ha tagadni is akarta volna, nem tudta el titkolni, hogy többet szeretett volna már a csókoknál. Hiába volt összezavarodva, hiába nem akart kapcsolatot, kívánta a férfit és a szexet is.