5. fejezet - Megsebzett lélek

Üdv!

Nos, a hét elején, amikor megosztottam Veletek a 4. fejezetet, nem gondoltam volna, hogy szombatra be is fogom fejezni a következőt, pedig ez történt. A publikálás után, szinte azonnal neki is kezdtem az új résznek és nagyon jól haladtam vele, most igazán könnyedén ment az írás. Viszont azt, hogy a következő mikor fog érkezni, még nem tudom, mivel most már tényleg szeretnék a Nandos sztorimmal foglalkozni.

Az eddigi fejezetek közül ez lett a leghosszabb és a végét tekintve, szerintem a legizgalmasabb is, de erről majd Ti döntötök. Nem is húznám tovább az időt, kellemes olvasást az 5. fejezethez!

Üdv,

Catalina

5. fejezet - Megsebzett lélek

Carolina Fernández

So blue

Szorosabban fogta össze magán a szürke szövetkabátot, míg csak korholta magát felelőtlensége miatt, amiért nem kérdezte meg a férfitől, hogy milyen idő van odakint. A fényesen ragyogó nap túl csalóka volt, ami őt megtévesztette és úgy gondolta, hogy ismét olyan kellemes hőmérsékletű a levegő, mint pár nappal korábban, amikor együtt szórakoztak. A november végi csípős szél élesen csapott arcába, amitől újfent megborzongott és egyáltalán nem értette, hogy az előtte ülő szurkolók miért nem fáznak, mikor csupán csak egy mezt viseltek felül valamelyik játékos nevével a hátukon. Bár valószínűleg, ha ő is ugyanannyira imádta volna a labdarúgást, akkor feltüzelte volna az öröm, hogy ilyen közelről láthatja a Real Madrid sztárjait.

– Kisasszony! – Meglepve nézett oldalról, ahol egy tőle évekkel fiatalabb lány állt, a kezében gőzölgő papír pohárral. – Ezt Sergio küldi önnek. Ha pedig vége az edzésnek, idejövök, hogy a biztonságiak ne küldjék ki a többi szurkolóval.

– Köszönöm. – Mosolyodott el kedvesen, majd elvette a felé nyújtott italt. Évek óta nem járt már kint az edzőkomplexumban, így nem is lepte meg, hogy már senki sem emlékezett rá, pedig korábban, amikor csak tehette végig nézte az edzéseket.

Lassan kortyolt a forró teába, mely megdöbbenésére a kedvence volt, barack ízű és a lelke mélyén érezte, hogy ez nem a véletlen műve volt, a hátvéd tényleg emlékezett erre, ettől a gondolattól és a kapott figyelmességtől, melegség járta át a szívét, amit már hosszú idő óta nem érzett. A felharsanó éljenzést és tapsot hallva, lenézett a pályára, melyre lassan sétáltak ki a már átöltözött focisták. Szeme rögtön Sesét kereste, és ahogy összetalálkozott a pillantások, máris vigyorgott, majd egy apró kacsintást követően, a társaihoz hasonlóan, elkezdte róni a kiszabott köröket.

Elgondolkodva figyelte a focista minden mozdulatát, és nem tudta nem észrevenni a változást rajta, amit azóta látott, hogy megosztotta vele, hogy mi történt közte és Iker között. Végig arra számított, hogy bárkinek is fogja ezt elmondani, az majd megveti és elutasító lesz, azonban csalódnia kellett, mert szinte rögtön utána ment a férfi, és minden szó nélkül magához ölelte, nem is törődve azzal, hogy ki nézi őket. Ugyan nem mondta ki, de biztos volt benne, hogy a hátvéd is tisztában van azzal, hogy mennyit jelentett ez neki és az is, hogy nem engedte, hogy hazamenjen és mindent elkövetett annak érdekében, hogy elterelje a gondolatait. Ahogyan azért is sok mindent megtett, hogy ma reggel itt üljön a lelátón a többi emberrel és végig nézze a nyílt edzést.

Hiába telt el annyi év, nem érezte magát elég felkészültnek ahhoz, hogy szembe nézzen a kapussal, ahhoz pedig, hogy elkerülje vele a találkozást, igazán nagy szerencséjének kellett lennie. Miután hazaért Dél-Afrikából, rögtön csomagolni kezdett, és amint tudott már indult is az Egyesült Államokba, míg a férfi, aki állítólagosan a barátja volt, egyszer sem kereste. Ezért sem értette, hogy most miért akar találkozni, mikor a beszélgetéssel már rég elkésett, nem volt kíváncsi egyetlen szavára sem, hiszen ha tudta, ha nem, összetörte a szívét, melynek nyoma sose fog eltűnni.

Kényelmesen helyezkedett el a bőrkanapék egyikén a hatalmas üvegfallal szemben, mely a bejáratot is magába foglalta. A tréningnek mindössze pár perce lett vége, de a biztonsági őrök már kifelé terelték a szurkolókat, akik valószínűleg még nem fognak sehová se menni az autogram kérések és fotók miatt. Ő képtelen lett volna ilyen hidegben ennyit várni, mint amennyit majd nekik kell, hiszen még egyetlen egy focistát sem látott.

Kibújva a kabátja ujjaiból, hagyta a vállain, majd mosolyogva vette el a bögre meleg teát, amit alig pár perce kért. Fogalma sem volt, hogy neki mennyit kell várnia Sergióra, abban azonban teljesen biztos volt, hogy nem Ő lesz az első, aki el fog készülni.

– Carolina? – Megdermedt mozdulatában, mikor meghallotta annak a férfinek a hangját, akit minél távolabb akart tudni magától. Lehunyva szemeit, reménykedett abban, hogy csak a képzelete játszadozik vele egy igen csúnya játékot, de ahogy a kérdést sietős léptek hangja követte, tudatosult benne, hogy ez a valóság. Letéve tenyerei közül a bögrét, lassan állt fel és már készült köszönni a kapusnak, mikor hirtelen előtte termet és szorosan ölelte magához. Torkára forrt minden szó, ahogy felfogta Iker elmormolt szavait, melyek felértek a hasba rúgással. – Alig tudtam elhinni Sesének, hogy tényleg itthon vagy! Nagyon hiányoztál Caro. – Összezavarodva nézett előre, így tekintette találkozott a hátvédével. Nem tudott kiolvasni semmit sem a szeméből, míg ő szótlanul, lefagyva állt a szorításban. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy újfent úgy viselkedik, mintha nem történt volna semmi sem, mintha tényleg csak barátok lennének, akik rég találkoztak. – Van már programod? Együtt ebédelhetnénk, nagyon sok mindent kell elmondanom és…

– Bocs haver, de feltétlenül meg kell mutatnom egy lakást Linának – szólt közbe Sergio, aminek köszönhetően megkönnyebbült. Ő valószínűleg nem tudott volna mit mondani az előtte állónak, aki már elengedte, de végig őt nézte. Nem akart vele kettesben maradni, már nem a gyerekkori barátja vagy az ő nagy szerelme volt, sokkal inkább hasonlított Williamre, aki becsapta és megalázta.

– Kár, de ugye meg van a számom? Vagy tudod mit! Te is eljöhetnél a csapatebédre, mint régen is, és akkor tudnánk beszélni.

– Majd meglátjuk – nyögte ki végül. Levegőt is elfelejtet venni, mikor a férfi felé hajolt és könnyedén arcon puszilta, mintha ez természetes lenne.

– Jól vagy? – Érezte meg arcán az andalúz érintését, amitől magához tért. Egyáltalán nem hitte, hogy ilyen felkavaró élmény lesz, ha újra bele kell néznie a barna szempárba, amit régen annyira imádott. – Már elment, nyugi Carolina. Idd meg a teád, én meg sietek és indulhatunk is.

– Köszönöm. – Egy halvány mosolyt kapott válaszul, majd már el is sietett a focista, míg ő csak leroskadt a kanapéra. Nem lett volna szabad engednie, hogy ilyen hatással legyen rá Iker, hogy így kizökkentse, meg kell magát acéloznia magát és úgy kell kezelnie őt is, mint Willt, hiába akar a közelébe kerülni.

***

Sergio Ramos

Csendesen figyelte a gondolataiba merülő nőt, aki az egyik sportautó mellett sétált, ujjait a karosszérián húzva. Még a klubban megígérte neki, hogy elhozza abba a szalonba, ahol ő is szokta kiválasztani a kocsijait, cserébe mindössze annyit kért, hogy előtte jöjjön ki a nyílt edzésükre. Már bánta, hogy ezt kívánta, hiszen hiába tudta meg akkor az igazságot, egyáltalán nem gondolt bele abba, hogy ha találkoznak ők ketten, ez ennyire össze fogja zavarni a modellt. Dühös volt a kapusra, mert most újra olyan magányosnak és összetörtnek látta a nőt, mint a jótékonysági estélyen, azóta pedig, hogy látta milyen valójában, amikor a tekintete csillog és bármit képes lángra lobbantani, nem akarta, hogy boldogtalan legyen.

Észrevéve a feléjük közeledő Antoniót, ő is elindult a szemlélődő felé. Hagyni akarta, hogy egyedül válassza ki a neki tetsző formát, minden másban pedig segítségére lesz, ahogyan a barátja is. Viszont az nagyon meglepte, hogy egy Audi R8-sal szemezgetett, ami nem csak a saját arcán volt látható.

– Sikerült választani? – Kíváncsian követte Lina minden mozdulatát, mígnem vele szemben állt meg a kocsi túloldalán.

– Ha jól tudom, van belőle sport változat is? Egy olyat szeretnék, fehér vagy ilyen mély bordó színben. Minden mást pedig Sergio tud. – Felvont szemöldökkel hallgatta, hiszen abban a hitben volt, hogy nincs semmi elképzelése, hogy szüksége van a tanácsaira, azonban így felesleges volt a jelenléte. Ennek ellenére nem bosszankodott, hiszen ez csak azt jelentette, hogy vele akart lenni Carolina. – Mennyit kell várni?

– A nyilvántartásban utána kell néznem, mert lehet, hogy van a raktárunkban vagy valamelyik másik szalonunkban. Utána mindenképp többet tudok mondani.

– Biztos vagy benne? Ezzel nem tudsz elmenni vásárolni – kérdezte meg, míg a nő beült a volán mögé és aprólékosan nézett meg mindent. Tekintetével követte keze mozdulatát, ahogyan rásimul a kormányra és már tudta, hogy mondhat bármit is, semmit sem fog használni. Ráadásul azt se tudta letagadni, hogy nagyon is tetszene neki a látvány, ahogyan bárki másnak is, ha egy ilyen kocsiból szállna ki egy igen szexi ruhában.

– Emlékszel még, hogy mit mondtál a sajátodra? Ezzel akarom felszedni a nőket, minden másra ott van a régi kocsim. – Rémlett ebből valami számára, azonban rögtön követte is az emlék, hogy erről hamar letett, mert valóban csak szexre akarta azokat a nőket, de túl felszínesek volt még így is neki. – Egy ilyennel biztos, nekem se lenne gondom a pasiknál.

– Micsoda? – Kikerekedett szemekkel nézte, ahogyan könnyedén, mosolyogva száll ki, majd sétál hozzá, mintha csak azt közölte volna, hogy az ég kék.

– Különben meg minden másra, mondjuk a vásárlásra, ott van az a tűzpiros BMW. Kabrióm még sose volt. – Könnyedén beszélt, mintha nem látta volna, hogy egy órája mennyire kiborult Iker miatt.

Mielőtt még bármit is reagálhatott volna, csak elmosolyodott és Antonio után indult, magára hagyva őt a sebesen száguldozó gondolataival. Egyáltalán nem tetszett neki ez a kijelentés, sőt! Egyenesen zavarta már a puszta feltételezés is, hogy rajta kívül bárki más férfiként közeledjen felé, pedig kénytelen lesz ezzel megbarátkozni. Tudta, hogy nem lenne szabad így éreznie, viszont ennek ellenére is minden porcikája kívánta a nőt és azt is, hogy vele, mellette legyen és ne mással. Tisztában volt, hogy mindez őrültség, hogy nem ragaszkodhat ennyire a modellhez, de isten látta a lelkét, akarta Őt és kész volt bárkivel szembe szállná, bármit megtenni, hogy ne kerüljön senki a közelébe. Csak érezni akarta azt az elemi vágyat, mely felperzselte a szívét és a lelkét, és amely összeforrasztotta pillanatok alatt.

– Hová megyünk? A hotel nem erre van. – Nézett rá értetlenül az anyós ülésben helyet foglaló nő.

– Tényleg van egy lakás, amit mindenképp meg kell nézned, nemcsak kitaláltam – válaszolt, miközben megállt egy piros lámpánál. Már a közelben voltak és egészen biztos volt benne, hogy ugyanannyira tetszeni fog neki a lakás, mint neki. Ha nem a belvárosban lett volna, ahol egy másodpercre se állt meg az élet, az új háza helyett ezt vette volna meg gondolkodás nélkül.

A hátralévő utat csendben tették meg, mindketten a gondolataikba merültek. Amióta csak meghallotta, hogy ismerkedni akar, egyedül arra tudott összpontosítani, hogy valahogy meg kell ezt előzni, mert neki sokkal nagyobb szüksége volt Carolinára, mint bárki másnak a világon. Ráadásul nem csak úgy akarta, mint férfi egy vonzó nőt, szerette volna a barátjának, a bizalmasának, akinek elmondhatja mindazt, amit senki másnak és pont emiatt zavarta az, hogy valaki más közeledik felé helyette, valaki más csókolja meg. Nevetségesnek érezte magát, hiszen alig két hónapja még boldogan osztotta meg mindenkivel, hogy apa lesz, most azonban már átkozta a percet, amikor engedett Pilar csábításának, mindemellett pedig már egy másik nő után vágyakozik. Ismét olyan hirtelen történt vele minden, mint bő egy éve, amikor heves viszonyba kezdett a tőle nyolc évvel idősebb műsorvezetővel, aki hamar elcsavarta a fejét és az orránál fogva vezette. Vakon megbízott a nőben, ami végül a veszte lett, ennek ellenére tudta, érzete, hogy most minden más, ráadásul természeténél fogva addig nem is fog megnyugodni, amíg nem hódítja meg Linát.

Befordulva egy kis utcába, az első szabad helyen leparkolt. Kiszállva a kocsiból, rögtön a szemei elé rakta napszemüvegét, míg utasa az ajtót csukta épp be. Ugyan mindössze páran sétáltak a járdán, de már így is őket figyelték, még ha nem is ismerték fel. A modellhez sétálva, minden teketóriázás nélkül karolta át a vállát, mert ugyan már elege volt a pletykalapok és a fotósok folyamatos zaklatásából, amely a karrierjével járt, mégsem akarta visszafogni magát a közelében. Néha nagyon szívesen lett volna ő is egy egyszerű, hétköznapi férfi, aki reggelente elmegy dolgozni, amikor pedig este hazaér egy szerető feleség és gyerkőcök várják az otthonukban. Sajnos elég távol állt ettől, azonban egy pici reménye volt arra, hogy valami megváltozhat, ezt pedig a mellette sétáló szolgáltatta.

– Itt is lennénk. – Állt meg egy több emeletes épület előtt, melynek ízléses, faragott díszei eleganciát sugalltak és egy korábbi kor divatját. A világos falakkal rendelkező házat a több sávos úttól a tekintélyt parancsolód magas, dús lombú fák választották el mindössze, ahol pezsgett az élet. – Gyere, menjünk be.

A barátjától kapott kóddal hamar ki is nyitotta a kinézetre igen nehéz kovácsoltvas ajtót, melyet ennek ellenére könnyedén tolt be és engedte maga elé Carolinát. Az előcsarnokban nem volt senki, így bámulás nélkül mehettek a liftig, melynek ajtaja azonnal szétnyílt mikor megnyomta a hívót. Inge nyakába akasztva szemüvegét, a hatos gombot érintette meg, majd a közvetlen mellette állót kezdte el figyelni, aki az üvegfalon nézett kifelé, miközben emeletről emeletre haladtak. Olyan könnyű lett volna maga felé fordítania és megcsókolnia, újra érezni az ajkait, azonban azt akarta, hogy minden porcikájával kívánja ezt, ahogyan ő is.

Puhán áll meg velük a legfelső szinten a tömegszállító szerkezet, és amint kinyíltak az ajtó, megfogta a törékeny ujjakat, és kilépve, balra indult el a folyosón. Többször járt már itt, így tudta, hogy mindössze pár lakás volt az emeleten, melyek igazán nagyok voltak, a kevés szomszédnak pedig mindenképp örülni fog a modell. Ahogyan a leendő új otthonának, mely minden elmondott elképzelésének megfelelt és érezte, hogy nem is kell majd tovább keresgélnie a nőnek.

– Az egyik barátomé a lakás, de a barátnőjével hazaköltöztek Sevillába, így már nincs szükségük erre. A napokban akarta meghirdetni, viszont ahogy meséltél, hogy mit szeretnél, szóltam neki, hogy ne tegye, mert érzéseim szerint meg is van az új tulajdonos. – Nyitotta ki az ajtót és ismét maga elé engedte Linát. – Ha nem itt lenne a belvárosban, biztos megvettem volna.

– Miből gondolod, hogy nekem is tetszeni fog?

– Megmutatom. – Ragadta meg újra a kezét és húzni kezdte maga után befelé. Egy másodpercet sem hagyott arra, hogy körbe nézzen az üresen álló nappaliban, balra fordulva a fehérre festett ajtót vette célba.

– Ne siess ennyire Sese! Így semmit se tudok megnézni. – Nem reagált, csak az erkély ajtónál lassított le addig, amíg ki nem nyitotta és nem lépett ki a szabad levegőre. Mosolyogva nézte a bámulatot tükröző arcot, amiből tudta, hogy igazat mondott. – Ez lenyűgöző.

– Én mondtam, hogy tetszeni fog. – Sétált az immár a kőkorlát előtt álló Carolina mögé, majd finoman, könnyedén karolta át vékony derekát. Percek múlva érezte, ahogyan teljesen elengedi magát és neki dől, amire csak még szorosabban fonta köré kezeit és ő is a kilátásra összpontosított. Maga a lakás az épület sarkán foglalt helyet, és mivel a kis utca másik oldalán lévő ház, illetve a mögötte lévő többi is mind alacsonyabb volt, így messze el lehetett látni a sugárúton.

– Minden félre tett pénzem elköltetted velem egy nap alatt, de legalább most már tényleg elkezdhetem az új életem és magam mögött hagyhatom a múltam. – Fordult hirtelen felé, aminek köszönhetően látta a megkönnyebbülést a tekintetében, de mielőtt még bármit mondani tudott volna, egy gyengéd puszit kapott az állára, majd visszasétált a hálóba. Nem indult rögtön utána, szüksége volt pár percre, hogy gondolkodni tudjon és megeméssze a tényt, hogy míg ő szeretne szerves része lenni ennek az új életnek, talán a nő nem így gondolja, és valaki mást képzel el maga mellé…

Carolina Fernández

A gondolataiba elmerülve dőlt a konyhaszekrénynek és meredt maga elé csendesen. Igazat kellett adnia a focistának, a kilátásba első pillantásra beleszeretett, míg a tágas nappali, a konyha és a fürdőszoba, a két hálóval és gardróbbal pont az volt, amire vágyott, ha az otthonára gondolt, mégsem volt felhőtlenül boldog. Fél éve sem volt, hogy New Yorkban ugyanígy a leendő otthonát kereste, csak a vőlegényével, akivel már a családalapításon fáradoztak. Most azonban előröl kellett mindent kezdenie, új terveket, célokat kellett kitalálnia és kénytelen volt szembenézni a ténnyel, hogy hiába lesz lassan harminc éves, olyan közel áll legfőbb álma megvalósításához, mint amikor megálmodta azt.

A közeledő lépteket hallva, lassan emelte fel a fejét és figyelte, ahogyan felé közeledik a férfi, akinek tekintetében sose látott még ilyen elszántságot. Kíváncsian követte minden mozdulatát, míg nagyon remélte, hogy nem látta meg a szemeiben, hogy mik futottak át az agyán, min gondolkodott, mivel eddig szinte nyitott könyv volt a hátvéd számára.

– Pár hónapja is ugyanezt csináltam. Otthon kerestem, csak oda nem egyedül költöztem volna. – Törte meg a csendet. Most sem kapott választ, mint korábban, csak közvetlen előtte állt meg Sergio a szekrényen megtámaszkodva ezzel közre fogva őt. Végig a szemeibe nézett és szinte rögtön megfeledkezett mindenről, ahogyan megérezte az előtte állóból áradó erőt és a kémiai vonzódás apró szikráit. Nem tudta megállni, hogy ne pillantson az ajkaira, melyek ugyan lassan kezdték el megformálni a szavakat, de nem közeledtek felé.

– Nem akarlak többet ilyennek látni!

– Milyennek? – Kérdezett vissza automatikusan.

– Megsebzettnek, mert lehet, hogy úgy érzed, már túl vagy az egészen, de a szemeidben látom, hogy a lelked még mindig sérült. – Hajolt közelebb, de még mindig túl nagy távolság volt a szájaik között. Már nem tudott a szavakra összpontosítani, csak elraktározta az agya, hogy majd egy későbbi időpontban átgondolja őket. – Vonzó, intelligens nő vagy, aki sokkal jobbat és többet érdemel egy ilyen rohadéknál.

– Szóval csak igaza van Benzemának, hogy csak meg akarsz dugni. Bár kötve hiszem, hogy az állítása ellenére, vele sokkal jobban járnék. – Biztos volt benne, hogy a francia se akarna többet egy-két menetnél, azonban Sergióról nem tudott dönteni. Tisztában volt azzal, hogy miután megtudta, hogy megcsalta a barátnője, ismét visszatért régi élet stílusához, viszont mióta találkoztak nem látta egyetlen nővel sem és a címlapokon is ő szerepelt a hátvéd mellett nem más.

– Nem Carolina, én nem megdönteni akarlak. Szeretkezni fogok veled – súgta határozottan a szavakat a szájába, amiktől lélegezni is elfelejtett. A testét elöntő forróságot csak tovább növelte a másik forró lehelete és a barna szemekben látott nyers vágy, amely őt akarta. Kénytelen volt lehunyni szemeit, mikor megérezte bőrén a férfias ajkak puha érintését, míg végig simítva combjain, könnyedén ültette fel a szekrényre, majd közéjük állva, ismét beszélni kezdett, a hallottaktól pedig a torka is kiszáradt. – Lassan, finoman, hangosan… – Nem várta meg, hogy mivel folytatná, vagy mit tenne, egyszerűen csak a tarkójára tette a tenyerét és magához húzva, megcsókolta a focistát. érezte, hogy meglepte a cselekedetével, és azzal is, hogy a csípője köré fonva lábait, magához húzza, amely végül észhez térítette a férfit, aminek köszönhetően hevesen viszonozta az érintését. Nem finomkodtak, arra volt szüksége, hogy érezze a megzabolázhatatlan vadságot, amely mindig is jellemezte Sergiót, hogy valaki igazán akarja, kívánja őt. Készségesen adta át magát az andalúz irányításának, aki egyre jobban ostromolta, nyelvéve ajkai közé furakodott, majd lassú, mégis szenvedélyes, érzéki táncba kezdett az övével. A hosszú ujjak durván túrtak tincsei közé, ő azonban csak arra tudott gondolni, hogy egész testén érezni akarja az érintését, hogy meztelen bőréhez érjen a focistáé. Kívánta. – Nem akarom, hogy rajtam kívül bárki mást akarj!