2015. szeptember 19., szombat

6. fejezet - Leheletnyi távolság

Üdv!


Most először fordul velem elő, hogy nem tudom, hogy mit írjak ide, ami valószínűleg a fejezetnek köszönhető, illetve annak, hogy most már még világosabban látom magam előtt a cselekményt. Ahogyan már az előzetesnél írtam, fura volt írni, mert a füzetemben sokkal másabb a rész, mint amit most ide feltöltök, de ez sokkal jobb is, mint amit lekörmöltem. Reményeim szerint nektek is tetszeni fog!
Nem is húznám tovább az időt, kellemes olvasást a 6. fejezethez.

Üdv,
Catalina

6. fejezet - Leheletnyi távolság


Carolina Fernández

Louder
Lassan sétált a tömegben, napszemüvege mögé rejtőzve, teljesen gondolatai közé merülve, melyek még mindig a pár nappal korábban elhangzott szavak körül forogtak. Megdöbbentette Sergio kijelentése, mert ugyan érezte a vonzódást kettőjük között, azonban az egyszer sem jutott az eszébe, hogy jóval többet szeretne már, mint amit ő segítség nyújtás gyanánt adni tudott számára. Annyira szerencséje volt, hogy nem kellett reagálni, mivel a focista újra megcsókolta, jóval gyengédebben, jóval lágyabban, mint ahogyan azt ő kezdeményezte pillanatokkal korábban. Tudta, hogy máskülönben némán, megkövülve bámult volna a mélybarna szempárba, hiszen nem érezte úgy, hogy készen állna akár csak egy szeretői viszonyra is, ráadásul a szíve mélyén érezte, hogy Sese ennél többet szeretne. Valami olyat mozgatott meg benne, amit eddig még soha senki, mégis megijedt attól, amit a tekintetében látott és a szavaktól, amelyek még mindig a fülében csengtek.
Tanácstalan volt, emiatt is beszélt végre a barátnőivel, akikkel ugyan interneten keresztül tartotta a kapcsolatot, de már évek óta nem látta őket. Mindhárman tudtak arról, hogy mit érzett Iker iránt, hogy mi történt Williammel, azonban a hátvédről még nem volt alkalmuk beszélni, amire jelenleg mindennél jobban szüksége volt. Mindig a segítségére voltak, vele együtt örültek, amikor elújságolta, hogy a kapussal töltötte az éjszakát és ők adták neki az ötletet, hogy menjen utána Dél-Afrikába. Dühösen reagáltak, mikor beszámolt a barátnő létezéséről, mégis a hirtelenjében jött döntéséről, amivel New Yorkba költözött, nem mesélt nekik, köszönés nélkül hagyta el Spanyolországot és csak akkor közölte velük a tényeket, mikor már elfoglalta szállását az Államokban. Tudta jól, hogy még mindig haragszanak rá ezért, ahogyan azért is, mert kihagyta őket az esküvője szervezéséből, csak egy meghívót kaptak és azt se személyesen adta át. Leszerepelt, mint barátnő, mégis tisztában volt azzal, hogy bármit is csinált, mellette állnak, segíteni fognak neki és ugyan rengeteg idejébe fog telni, de helyre fogják hozni a barátságukat, hogy újra olyan legyen, mint régen.
Megállva a zebránál, már látta is a kávézót, amiről már nagyon sokat hallott a lányoktól, ahová megbeszélték a találkozójukat is. Ahogy átváltott zöldre a lámpa, el is indult, apró félelemmel, hiszen fogalma sem volt, hogyan fogják fogadni. Nem lepte volna meg, ha egy kiadós fejmosásban részesülne, főleg Emma részéről, aki olyan volt, mintha az iker testvére lenne, akivel régen elég volt egymásra pillantaniuk és már is tudták, hogy mit akar a másik. Ő volt az, aki kordában tartotta őt és Alejandrát, hiszen minden buliban benne voltak és sokszor nem is gondolkodtak azon, hogy mire bólintanak rá, csak sodródtak az árral. Sofia pedig olyan volt, mintha a kis húguk lenne, aki érdeklődve figyeli, hogy milyen őrültségeket csinálnak a nővérei, és hogyan kapnak össze emiatt. Sok mindenben különböztek, azonban bármelyikőjüknek volt valamire szüksége, azonnal ott voltak mellette és segítették, ahogyan csak tudták.
Mélyet lélegezve nyomta le a bejárat kilincsét, majd belépve a helyiségbe, körbe pillantott. A halkan szóló lágy dallamok különös varázst adtak, az otthonosan berendezett kávézónak, melyben máris zubogott az élet. A pult mögött sürögtek-forogtak a fiatal lányok, több ember várakozott, hogy végre sorra kerüljenek, míg az asztaloknál, kanapékon és fotelokban már a kávéjukat fogyasztó vendégek ültek. A felhangzó kacagás irányába fordulva, halványan mosolyodott el, hiszen a barátnői voltak, akik külsőleg sokat változtak, mégis érezte, hogy belül ugyanazok, akik évekkel ezelőtt voltak. Magabiztosan indult meg a sarokban helyet foglaló társaság irányába, akik még nem vették észre őt, aminek köszönhetően jobban megfigyelhette őket. Sofin meglátszódott az elmúlt öt év, nem volt olyan kislányos, mint korábban, egy igazi nő lett belőle, akinek a barna hajszín sokkal jobban állt, mint a fekete. Hiába ült, így is látta a vékony alakját kiemelő virágmintás ruhát, mely jól tükrözte, hogy még mindig az a szerény, visszafogott lány, aki volt, mégis biztos volt benne, hogy rengeteg pasi szívét törte már össze. Ale és Emma változása már kevésbé volt feltűnő, öltözködési stílusok a legújabb divatot tükrözte, mégis látta benne személyiségüket, mindkettőjük haja hosszabb volt, amire emlékezett.
– Sziasztok. – Állt meg két fotel között, amire rögtön elhalt a beszélgetés. Mindössze pár másodperc telt el, mikor jobb oldalán szinte felugrott Sofi és szorosan karolta át a nyakát, ahogyan régen is fogadta őt. Mosolyogva dobta táskáját a földre, majd viszonozta az ölelést, ami minden rosszat elfeledtetett vele.
– Annyira örülök, hogy végre itthon vagy! – Súgta a tőle jó pár centivel alacsonyabb, majd üdvözlésképp arcon puszilta.
– Én azért még haragszom rád, amiért nem az én ruhámat viselted a majdnem esküvődön. – Lépett elé Alejandra és ölelte meg, míg mindketten nevettek a kijelentését. Divattervezőkét évekkel korábban elhatározta, hogy mind a négyüknek, majd ő fogja megálmodni a tökéletes ruhát, aminél egészen biztos nem találnak majd jobbat.
– Lehet, hogy ezért nem is jött össze.
– Csak annyi szerencséd van, hogy a hormonjaim még mindig háborognak, különben most kapnál egy rendes letolást. – Sétált hozzá Emma, de ő egyedül a gömbölyödő pocakjára tudott figyelni. Villámsebességgel cikázott végig rajta az irigység, féltékenység hulláma, amitől rögtön szégyellni kezdte magát, hiszen örülnie kellett volna, és örült is, azonban mégis ott volt a fejében a gondolat, hogy már neki is itt kellene tartania. – Azt hittem, hogy már sose fogod közölni, hogy végre hazajössz. Bár azt se akartam, hogy ilyen okból gyere vissza.
– Ez már így alakult, és most már biztos, hogy mindig a rossz pasikat fogom ki. – Sétált az üres ülőhelyhez.
– Én Ramosra nem ezt mondanám. – Pillantott rá jelentőségteljesen a szőkésbarna hajú tervező. Ők is tanúi voltak azoknak az évődéseknek, amik közte és a férfi között játszódtak le minden egyes találkozás alkalmával, mégis meglepte a kijelentés.
– Nem értek veled egyet, megcsalta a várandós barátnőjét és azóta ki tudja, hány nővel volt. Ne haragudj Lina, de amíg nem jöttél haza, folyton más nő nevét hallottam vele kapcsolatban. – Meglepte a fiatal barna hajú nő vehemens kijelentése. Ugyan sejtette, hogy mind azon a véleményen lesz, mint mindenki más, ráadásul a műsorvezetőként dolgozó Sofia testközelből hallhatta a legújabb pletykákat.
– Pilar csalta meg és az se biztos, hogy ő az apa. – Kijelentését mély csend követte, amit a pincér érkezése sem tört meg, aki felvette a rendelését.
– Biztos vagy ebben?
– Sose láttam még senkit se olyan összetörtnek és kétségbeesettnek, mint Őt többször is. Biztos, nem hazudott. – Rázta meg a fejét nyomatékosításképp. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy nem az igazat mondta el neki a játékos, hogy csak átverte volna. Az, amit a tekintetében látott, mellbevágóan valós volt, nem lehetett volna megjátszani, még a legjobb színész sem lett volna rá képes. – Köszönöm.
– Történt köztetek valami? – Kapta a nyílt kérdést, miközben lassan ivott a csészéből. Visszagondolva az elmúlt pár hétre, túl sok minden zajlott köztük, hiába találkoztam mindössze pár alkalommal. Izzott köztük a levegő, és ha tagadni is akarta volna, nem tudta el titkolni, hogy többet szeretett volna már a csókoknál. Hiába volt összezavarodva, hiába nem akart kapcsolatot, kívánta a férfit és a szexet is.
– Megcsókolt és én viszonoztam. Többször is – válaszolt végül, míg újra átélt minden egyes pillanatot.
– Lefeküdtél vele? – Nem lepte meg Ale kérdése, ahogyan az sem, hogy ő volt az, aki először reagált a kijelentésére. Ráadásul nem is érte váratlanul a következtetése, mivel valószínűleg más a helyében, már rég ágyba bújt volna az andalúzzal, és Ő sem tétlenkedett volna annyit. Valójában nem is értette, hogy miért nem próbálkozott nála, mert lett volna rá alkalma és legutóbb már nem is tiltakozott volna, még ha később meg is bánta volna a könnyelműségét, abban a percben csak érezni akarta.
– Nem…
– Jézusom, Caro! Most komolyan tovább húzod szegény agyát, mikor már évekkel ezelőtt is rád volt kattanva? – Értetlenül nézett a jobb oldalán ülő nőre, aki nyugodtan ivott bele saját kávéjába. Tény, hogy sokszor próbálkozott, ugyanakkor sose voltak komolyak a szándékai, sőt, abban sem volt biztos, hogy ha úgy alakult volna, akkor valóban az ágyába csábította volna, hiszen most se tette. – Csodálom, hogy mostanában csak veled látjuk a címlapon.
– Nem is volt rám kattanva.
– Szívem, ha nem lettél volna szerelmes abba a baromba, te is észrevetted volna. – Egyetértést látott a másik két szempárban is, aminek köszönhetően inkább hallgatott. Fogalma sem volt, hogy mire gondoljon, hiszen kívül állóként jobban láthatták az egészet, mégis lehetetlennek tartotta, mivel ugyan sokszor felajánlotta neki az ágyát a focista, azonban sose érezte úgy, hogy komolyak lennének a szavai. – Így pedig tényleg meglepő, hogy nem történt köztetek semmi komolyabb, főleg ahogyan néhány képen rád nézett, az több volt, mint árulkodó.
– Elég a dumából, hallani akarom az egészet, részletesen! – Alejandra felcsillanó szeme és utolsó kihangsúlyozott szava, mosolyt csaltak arcára. Pillanatok alatt újra ott volt a lakosztály kicsiny konyhájában, hallotta a közeledő lépteket és már alig várta, hogy az ajkain érezze a pezsdítő csókot.

Másfél órával később már egy babaüzlet ízlésesen berendezett helyiségében nézelődött Emmával az oldalán. Boldogan tartott vele vásárolni, mégis megtorpant, ahogy belépett az ajtón és ráült szívére a tény, hogy neki minderre még várnia kell, és talán sose kell majd ilyen helyre betérnie, hogy a saját bébijének nézzen valamit. Tudta, hogy nem szabadna így éreznie, hiszen bármi történhet még a jövőben, ugyanakkor mindig is úgy képzelte, hogy ilyen idősen már a karjaiban fogja tartani a kislányát vagy kisfiát. Azt pedig, hogy újra kezdhetett mindent előröl, újra kellett építenie az életét, kudarcnak élte meg.
– Nagyon elhallgattál. – Sétált mellé a fotósként dolgozó nő. Nem is pillantva rá, mosolyogva simított végig a virágos pici ruhán, ami a tavasz színeiben tündökölt.
– Pár hónapja még az esküvőmet tervezgettem és arról álmodoztam, hogy hamarosan én is várandós leszek, most viszont itt állok tervek és álmok nélkül. – Engedte el a puha anyagot, míg nem mert a mellette lévőre pillantani. Nem akart szembesülni azzal, hogy rossz embernek tartja, hiszen valószínűleg kiérezte a szavaiból, hogy irigy rá, amiért neki mindaz megvan, amitől ő elesett. – Ne érts félre, nagyon örülök neked és a picinek is, csak…
– Nincs semmi baj Lina. Normális, ahogyan érzel, bár még mindig úgy gondolom, hogy igazán sose lettél volna boldog azzal a pasival. – Sose értette, hogy miért nem szimpatikus Will a nőnek, mégsem viselkedett ellenségesen, mikor találkoztak, csak távolságot tartott, de nem volt barátságtalan, amitől boldog volt. – Nem illet hozzád, ráadásul nem láttalak olyan szerelmesnek, mint Ikerbe… de mi a helyzet Sergióval? Nem arra vagyok kíváncsi, amit Ale hallani akart. Láttam rajtad, hogy valami nem stimmel.
– Azt hiszem, hogy Ő többet szeretne. Amikor a lakásban csókolóztunk, kijelentette, hogy nem akarja, hogy rajta kívül bárki mást is akarjak. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, mert nem érzem úgy, hogy készen állok arra, hogy bárkivel is megismerkedjek. – Indultak el az üzlet belseje felé. Hiába könnyebbült meg a beszélgetésüktől, ez még mindig ott kavargott benne, ahogyan az a gondolat is, hogy ha valóban szeretett volna már korábban is valamit a hátvéd, akkor miért nem lépett ennek érdekében. – Túl bonyolult az egész, ezért nem találkoztam vele az elmúlt pár napban. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak most, mert jó így kötetlenül, ugyanakkor kívánom is.
– Hagyd, hogy minden menjen a maga útján. Sofinak igaza volt, mert tényleg rengeteg nővel láttuk, de mióta hazajöttél, csak te vagy mellette, ez pedig sokat elárul. Az elmúlt évek alatt megváltozott, láttam őket együtt és sütött róla, hogy szerelmes abba a nőbe, szóval így már nem is olyan meglepő, hogy amint megtudta az igazat, a nőkbe menekült. – Talán tényleg ezt kellett volna tennie, nem gondolkodni a következményeken, csak engedni, hogy megtörténjenek a dolgok. Egy része ugyan félt az egésztől, ez a része tartotta a távolságot a férfitól, aki még tegnap is próbálta elhívni valahová, amire pillanatokon belül ki is találta a kibúvót. – Ha bántani akarna, mi úgyis kinyírnánk, de kötve hiszem, hogy ez lenne a célja. Különben is te mondtad, hogy megmozgatott benned valamit, ha pedig távol tartod magadtól, sose fogsz rájönni, hogy mi is az, ahogyan pedig Ale mondaná, egy jó szex sose árthat, csak majd mond el a részleteket.
Egyszerre kacagtak fel, nem is törődve azzal, hogy ki figyel fel rájuk. Maga előtt látta a szőkésbarna hajú nő cinkos mosolyát és barna tekintetét, melyben pajkosság csillogott. Már arról a pár csókról is el kellett mesélnie mindent, hogy mit váltott ki belőle és mit látott Sergión, ha pedig még több történne köztük, arra is ugyanígy kíváncsi lenne. Ráadásul igazat kellett adnia Emmának, hogy ha nem engedi közel magához, akkor sosem fogja megtudni, hogy mi az, amit megmozgatott benne, és vajon ebből még mi bontakozhat ki. Nem zárkózhat el, hiába lenne könnyebb, élnie kell és ugyan volt rá esély, hogy újra össze fog törni, újra csalódni fog, azonban ha nem ad esélyt valami újnak, sosem tud majd tovább lépni, örökre ebben a helyzetben fog rekedni. Egyedül és magányosan, amit sose akart.

***

Sergio Ramos

– Öcsi, ez nem a jelenlegi barátnőd? – Érkezett a kérdés bátyjától, amire felpillantott telefonjáról a televízió képernyőjére. Rögtön felismerte Carolinát egy számára ismeretlen férfi oldalán, aki szorosan karolta át a vállát. Nem hallotta, hogy miről beszélnek a felvétel alatt, nem olvasta el a szöveget, csak a modell boldog, sugárzó vonásait nézte, míg egyre kellemetlenebbül érintette a tény, hogy nem ő volt az, aki magához öleli, hanem egy idegen.
– Carolina nem a barátnőm, és mielőtt még ezzel jönnél, nem feküdtem le Vele – morogta kedvtelenül továbbra is a képernyőt bámulva.
– Ez az a csaj, akiért régen totál oda voltál? Bár miatta nem csodálom, hogy megcsaltad Pilárt. – Csendesen állt fel a kanapéról és válasz, vagy bárminemű reakció nélkül hagyta el a nappalit. Elege volt abból, hogy mindenki őt tartja a bűnösnek, amit nagy részben saját magának köszönhetett, mivel Linán kívül senkinek sem mondta el az igazat.
A konyhán át sétált ki a teraszra, ahol teljesen egyedül volt a gondolatai, melyek sebesen száguldoztak. Kénytelen volt beismerni magának, hogy féltékenységet érzett, nem pusztán kellemetlenséget, ami egyhamar elmúlt volna, míg a valódi érzés lassan kezdte el mardosni minden egyes részét. Tisztában volt azzal, hogy ez őrültség, mégsem törődött azzal, hogy megmagyarázza, megtalálja az okot, amiért így reagált a látottakra, csak az járt a fejében, hogy tennie kell ellene, nem hagyhatja ilyen könnyedén veszni azt, ami kezdett kialakulni köztük. Mégis az, amit az arcáról olvasott le, elgondolkodtatta, mert bármelyik együtt töltött pillanatra emlékezett vissza, nem rémlett neki, hogy lett volna ilyen boldog és ez még jobban zavarta, mint annak a fazonnak a felbukkanása. Egy vetélytárssal meg tud küzdeni, míg azzal, hogy nem tudja boldoggá tenni a nőt, már más volt, olyan dolog, amivel nem akart foglalkozni, amit el se akart képzelni, hogy lehetséges lehet. Meg tud adni mindent Neki, csak még nem tudja, hogy hogyan, és nem utolsó sorban úgy, hogy az ránézve is jó kimenetelű legyen.
Leülve a párnázott székbe, a kert egyik távoli pontját figyelte, de végig a kék szempárt és tulajdonosát látta maga előtt. Biztos volt benne, hogy kerüli és azt is tudta, hogy a lakásban tett kijelentése miatt, ennek ellenére tudta, hogy ugyanúgy elmondani minden egyes szót, nem változtatna ezen. Talán megijesztette ezzel, azonban ő komolyan gondolta, nem akarta mással látni, hogy mást akarjon és emiatt is bosszantotta annyira, hogy pont ez történt meg és nem tehet ellene semmit sem, mivel bárhogyan is próbálkozott az elmúlt napokban, elutasítást kapott kifogásokkal. Tanácstalanul állt az egész előtt, hiszen még mindig maga előtt látta a tekintetében lévő vágyat, hogy milyen hevesen rántotta magához és csókolta meg, hogy a nő minden egyes porcikája kívánta az érintését, mégis távolságot tartott tőle.
Eltűnődve forgatta ujjai között a mobilját, végig azon törve fejét, hogy mit is kellene tennie, mert tétlen semmiképp sem akart maradni. Most nem akarta annyiban hagyni a dolgot, azonban tisztában volt azzal, hogy hiába hívná fel, újra csak kifogásokat kapna és rövid időn belül a megszakadt hívások jellegzetes hangját hallaná. Valami frappánsra volt szüksége, ami alól nem tudott kibújni Carolina és kénytelen a közelében lenni, ahol tudnak beszélni és bevetheti minden tudását, ami reményei szerint sikerre fogja vezetni. Hirtelen álltak meg kezei, mikor eszébe jutott valami, majd rögtön a telefonjában található nevek között kezdett el keresgélni. Nem volt benne biztos, hogy el fogja érni, hiszen évek óta nem beszéltek, azt se tudta, hogy szóba fog-e vele állni, azonban mindent meg kellett próbálnia, máskülönben mindig is úgy érezné, hogy elszalasztotta élete talán legnagyobb lehetőségét.
– Szia, Sergio vagyok. Lináról szeretnék beszélni…

2 megjegyzés:

  1. Szia :) Csak ideértem végre pedig mikor felkerült olvastam de volt időm írni :)
    Remélem Lina meg fogadja Emma tanácsát és hagyja hogy minden menjen a maga útján. Nem csodálom hogy megijedt attól amit érez Sergio iránt, ebből számomra az jön le hogy Willt talán sose szerette?!
    Na Sergio elkezdett szervezkedni kíváncsi vagyok kivel beszél a 3 barátnő közül feltéve ha valakit közülük hív :)
    Nagyon várom a következőt :)
    Puszi és kitartást a suliba :)
    Kolett

    VálaszTörlés
  2. Drága Catalina!

    Először is, nagyon szégyellem és sajnálom, hogy csak most értem ide a részhez véleményt írni, azonban ami késik, nem múlik. Megint egy hihetetlenül szuper résszel ajándékoztál meg minket, ami valamivel nyugodtabb hangvételű volt, mint az eddigiek, de azért ebben is elrejtettél izgalmas részeket, egy szóval nagyon tetszett ez is, akárcsak az eddigi részek és maga a történet is.
    A lány barátnői nekem nagyon szimpatikusnak tűntek, és Emmának igaza van, ha túlságosan görcsölni kezd Lina azon, ami kialakulhat köztük Sergioval, akkor talán élete lehetőségét szalasztja el. És lehet, hogy a lány fél a csalódástól, de az élet néha kockázatokból áll, amiket vállalni kell ahhoz, hogy boldogok lehessünk, és az örökös menekülés ezek elől nem biztosít megoldást és csak boldogtalansághoz vezet.
    A focistában eluralkodó féltékenység pedig pontosan azt bizonyítja, hogy nem kell félnie a lánynak. A rész vége pedig nagyon kíváncsivá tett, el se tudom képzelni, hogy kit hívhatott fel a spanyol, habár abban biztos vagyok, hogy a barátnők közül az egyiket. De vajon melyiküket? És mit fog szólni az érintett? Már alig várom, hogy megtudjam!

    Nagyon várom a folytatást!

    Puszillak,
    Noemi

    VálaszTörlés