Előzetes

Üdv!

Nos, nem csal a felirat, tényleg meghoztam a következő fejezet előzetesét. Én se gondoltam, hogy még ezen a héten megosztom veletek, viszont az igazság az, hogy amint felraktam a 4. fejezetet, neki kezdtem a következőnek és jelenleg az utolsó résznél tartok, amit szerintem még ma be is fejezek. Mindez pedig bizony azt jelenti, hogy ha minden jól megy, akkor a hétvégén olvasható is lesz az 5. fejezet.

A napokban készült az oldalról egy kritika, melyet itt olvashattok: katt. Nem is húznám tovább az időt, kellemes olvasást az előzeteshez.

Üdv,

Catalina

– Kisasszony! – Meglepve nézett oldalról, ahol egy tőle évekkel fiatalabb lány állt, a kezében gőzölgő papír pohárral. – Ezt Sergio küldi önnek. Ha pedig vége az edzésnek, idejövök, hogy a biztonságiak ne küldjék ki a többi szurkolóval.

– Köszönöm. – Mosolyodott el kedvesen, majd elvette a felé nyújtott italt. Évek óta nem járt már kint az edzőkomplexumban, így nem is lepte meg, hogy már senki sem emlékezett rá, pedig korábban, amikor csak tehette végig nézte az edzéseket.

Lassan kortyolt a forró teába, mely megdöbbenésére a kedvence volt, barack ízű és a lelke mélyén érezte, hogy ez nem a véletlen műve volt, a hátvéd tényleg emlékezett erre, ettől a gondolattól és a kapott figyelmességtől, melegség járta át a szívét, amit már hosszú idő óta nem érzett. A felharsanó éljenzést és tapsot hallva, lenézett a pályára, melyre lassan sétáltak ki a már átöltözött focisták. Szeme rögtön Sesét kereste, és ahogy összetalálkozott a pillantások, máris vigyorgott, majd egy apró kacsintást követően, a társaihoz hasonlóan, elkezdte róni a kiszabott köröket.

Elgondolkodva figyelte a focista minden mozdulatát, és nem tudta nem észrevenni a változást rajta, amit azóta látott, hogy megosztotta vele, hogy mi történt közte és Iker között. Végig arra számított, hogy bárkinek is fogja ezt elmondani, az majd megveti és elutasító lesz, azonban csalódnia kellett, mert szinte rögtön utána ment a férfi, és minden szó nélkül magához ölelte, nem is törődve azzal, hogy ki nézi őket. Ugyan nem mondta ki, de biztos volt benne, hogy a hátvéd is tisztában van azzal, hogy mennyit jelentett ez neki és az is, hogy nem engedte, hogy hazamenjen és mindent elkövetett annak érdekében, hogy elterelje a gondolatait. Ahogyan azért is sok mindent megtett, hogy ma reggel itt üljön a lelátón a többi emberrel és végig nézze a nyílt edzést.

Hiába telt el annyi év, nem érezte magát elég felkészültnek ahhoz, hogy szembe nézzen a kapussal, ahhoz pedig, hogy elkerülje vele a találkozást, igazán nagy szerencséjének kellett lennie. Miután hazaért Dél-Afrikából, rögtön csomagolni kezdett, és amint tudott már indult is az Egyesült Államokba, míg a férfi, aki állítólagosan a barátja volt, egyszer sem kereste. Ezért sem értette, hogy most miért akar találkozni, mikor a beszélgetéssel már rég elkésett, nem volt kíváncsi egyetlen szavára sem, hiszen ha tudta, ha nem, összetörte a szívét, melynek nyoma sose fog eltűnni.