4. fejezet - Az igazság

Üdv!

Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, hogy hozzam a teljes fejezetet és nem is szeretnék különböző kifogásokat írni, mert erre most nincs szükség. Ahogyan láthatjátok, új külsőt kapott a blog, amiért szintén odavagyok, mint az előzőért is, viszont kellett már ez a kivilágosodás. Ráadásul Sergio képébe beleszerettem, és ennek másik bizonyítéka a regény új könyvborítója is, mely amellett, hogy most már nemcsak egy fedlap, még azzal is különleges, hogy nem a női főszereplő került rá, hanem a hátvédünk. Véleményem szerint igazán kifejező és nagyon elgondolkodtató, nekem legalábbis mindig más és más jut eszembe, amikor rápillantok.

A fejezet kicsit talán csapongó lett és a focistánk még mindig nem a megszokott, macsó énét mutatja, viszont bizton állíthatom, hogy a következőben ez már változni fog. Addig is marad nekünk a még érzelmesebb, illetve az igazság, amire szerintem már sokan kíváncsiak voltatok.

Nem is húzom tovább az időt, kellemes olvasást a 4. fejezethez!

Üdv,

Catalina

4. fejezet - Az igazság

Carolina Fernández

Read all about it

– Az egész világ kíváncsian várta az esküvőd napját, véleményem szerint nem volt olyan divatlap, amely ne foglalkozott volna a kérdéssel, hogy melyik tervező ruháját választottad, milyen lesz a hajad és a sminked. Végül ugyan láthattuk, de egyáltalán nem olyan formában, mint ahogyan azt vártuk. Mi történt? – Ilyen nyíltan még senki sem mert erre rákérdezni, ami egy kicsit váratlanul érte, valahol mégis számított arra, hogy nem mindenki fog puhatolózni, hanem rögtön a lényegre fog térni. Ráadásul a szóban forgó képek fent voltak a világhálón, így bárki láthatta ezeket.

– Megcsalt és akkor tudtam meg – jelentette ki, minden szúró fájdalom nélkül. Már nem volt rá hatással, tudott róla anélkül beszélni, hogy elfutná szemeit a könny. Másfél hete döbbent rá, hogy a lehető legjobb dolog történt vele, ami miatt nem is szabad szomorkodnia. Sose volt igazán szerelmes Williambe, csak a vágyát tartotta a szeme előtt és nem akart egyedül lenni. – Így legalább megúsztam életem legnagyobb baklövését.

– Sajnálom, pedig külső szemlélőként, boldogoknak tűntetek. De az kifejezetten jó hír, hogy már így tudsz róla beszélni és te is csodásan festesz. – Talán tényleg annak lehetett látni, de az álmai eltakarták az igazságot és ezt láthatta rajta mindenki. – Ennek fényében mik a terveid a jövőre nézve?

– Hazaköltözök Madridba, ami elég sok időmet el fogja venni. Emellett pedig rengeteg felkérést kapok még mindig, illetve a barátaimmal is fel szeretném venni a kapcsolatot. – Pár napnyi pihenője lesz, így mindenképp neki akart kezdeni az otthon keresésnek. Nem volt semmi konkrét elképzelése, de meg akarta találni a helyet, ahová elrejtőzhet a nyilvánosság elől. – Sokukkal azóta nem is találkoztam, hogy kiköltöztem New Yorkba.

– Sergio Ramosszal már sikerült találkoznod és pár fotón úgy tűnik, mintha összemelegedtetek volna. Róla pedig szintén tudjuk, hogy hetekkel ezelőtt véget ért a kapcsolata Pilar Rubióval. Alakul köztetek valami?

– Sese közel ugyanabban a cipőben jár, mint én, így nagyon könnyen megértjük egymást. Ennek ellenére nincs köztünk semmi és nem is vágyok jelenleg egy kapcsolatra. – Ez volt az a kérdés, amire minden egyes alkalommal számított, az lepte volna meg egyedül, ha elfelejtik feltenni bárhol is legyen. Ugyan nem mondott teljesen igazat, mivel ott volt az a két csók, de azokon kívül nem történt köztük semmi más. Segíteni akart a játékosnak, viszont nem az ágyban és nem is szexszel. – Régen is mindig összehoztak minket, pedig csak barátok voltunk. Jelenleg élvezem a szinglik szabadságát és ezen nem is akarok egyhamar változtatni.

– Rendben, akkor ezzel meg is volnánk. Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre Lina. – Kapcsolta ki a diktafont a riporter nő, majd felállva a székből, hozzá lépve, megölelte. A fotózás még hátra volt, ami reményei szerint hamar le fog zajlani és az esti járattal haza is utazhat, ahogyan azt tervezte.

Lehunyva szemét, próbált pihenni, miközben újra elkezdtek hajával és sminkjével foglalkozni. Ugyan még mindig imádta a felhajtást, amely egy-egy fotózással járt, azonban már kissé megterhelő volt, hogy ilyen rövid idő alatt ennyit utazzon és dolgozzon. Ezért is gondolkodott el azon, hogy talán itt lenne az ideje, hogy lassítson, hogy ne vállaljon annyi munkát és kezdjen el tenni valamit a modellkedés utáni életéért. Még nem töltötte be a harmincat, viszont nem feledkezhetett meg arról, hogy a szakmájában lassan öregnek fog számítani. Tisztában volt ezzel, hiszen közel tizennégy év volt mögötte és ugyan még bőven akadt megkeresése, még mindig válogathatott, ugyanakkor azt is tudta, hogy újabb tizennégy év múlva már nem szeretne egyik helyről a másikra utazni, folyton címlapokon és divatkampányokban szerepelni.

Ezen elképzelése miatt sem vett észre egyetlen árulkodó jelet sem annak, hogy megcsalják, ezért nézett el mindent Willnek és a családjának, ami hatalmas nagy butaság volt tőle. Már-már üldözte a vágyát, a boldogságát és majdnem így követte el élete legnagyobb hibáját. Úgy viselkedett, mint akin szemellenző van és nem látja az igazságot, csak az elérni kívánt célt, amiből csak baja származott. Emiatt jutott arra a következtetésre, hogy szabadabban kell élnie, kicsit olyanná kell válnia, mint Sergio, élveznie kell az életét csak nem olyan féktelenül… lehunyt tekintette előtt ismét megjelentek a megannyi érzelmet tartalmazó íriszek, majd a pillanat, amikor megcsókolja a férfi. Bármikor gondolt a hátvédre, mindig felvillant előtte ez az emlékkép, érezte testén a szorítását, az illatát, az ajkait, mint minden egyes alkalommal újra élné azt a pár percet.

Megérezve bizsergő ajkain a rúzs finom tapintását, kinyitotta szemeit és majdnem elkacagta magát, mikor meglátta tekintetében a játékos fény és pajkosság különleges elegyét. Kezdte régi önmagát látni, a huszonéves Carolinát, aki élvezte az élet minden egyes pillanatát, aki még a szerelmi csalódások előtt volt. Mindehhez pedig annak a focistának a segítségére volt szüksége, aki régen jó párszor megkörnyékezte, de mindig elutasította, akinek a csókját egyáltalán nem kívánta, mégis hatással volt rá. Nem tudta, hogy mi fog történni, hogy mi fog kisülni az egészből, viszont érezte, hogy nem fogja megbánni, hogy valami igazán különleges vár rá, addig pedig csak hátra kell dőlnie és élveznie kell az életét.

***

Sergio Ramos

Kiszállva a kocsiból, átadta a slusszkulcsot a parkolósnak, majd a barátai után indult. Ismét a telefonjáért nyúlt a zsebébe, de semmi változás nem történt, nem hívták és nem is üzentek neki. Végig reménykedett abban, hogy meggondolja magát Carolina és csatlakozik hozzájuk, viszont egyre biztosabbá vált, hogy ez nem fog bekövetkezni és még mindig nem fogja látni. Sóhajtva sétált fel a pár fokos lépcsőn, míg a sorban álló nők nagy része sikítozni és a nevüket kezdték kiabálni, a vakuk pedig szüntelenül villogtak körülöttük. Örült, hogy perceken belül a klub elkülönített emeletén lehet, ahol nincsenek rajongók és fotósok, ennek ellenére megállt, mikor meghallotta, hogy miről beszélnek a társai és hátra fordította a fejét, hogy ő is lássa azt, amit a többiek néznek.

Csak egy siető sofőrt látott, aki megkönnyebbülten mosolyodott el, mikor kinyitotta a hátsó ajtót. Érdeklődve figyelte, ahogyan lassan megjelenik az utas, akinek először formás lábait látta meg, majd ahogy ellépet a férfi elől a vonzó mosolyra vándorolt tekintette, mely meglepetésére az ő Linájáé volt. Teljesen felé fordulva, tovább nézte, ahogyan elbúcsúzik a számára ismeretlentől és végül elindul a bejárat irányába. Amint találkozott a pillantások, egy kisebb bizsergés futott végig a testén és késztetést érzett arra, hogy ne csak álljon egy helyben, hanem menjen oda Hozzá és csókolja meg újra. Egy másodperce sem szakította el szemeit a vonzó nőről, miközben újra átélte azt a pár percet és csak azt kívánta, hogy újra megízlelhessen a kívánatos ajkakat.

Viszonozta a mosolyt és nem tudta megállni, hogy ne mustrálja végig a szűk, fekete bujtatott testet, a hideg ellenére is fedetlen hosszú lábakat. Az átható kék íriszeknél állapodott meg, amelyek másképp csillogtak, mint másfél hete, mintha kicserélték volna és egy új Carolina közelítene felé. Vad, megzabolázhatatlan tüzet látott bennük, mint korábban sose, amely képes lett volna bármit lángra lobbantani, amely veszélyes volt, őt mégis vonzotta, mégis akarta, amely bármely férfit térdre kényszerítette volna és érezte, hogy lassan ő is ezt fogja tenni, mégsem bánta.

– De jól megy valakinek, hogy saját sofőrje van! – Csendesen nézte, ahogyan Marcelo üdvözli a modellt, amíg ő a többi változást próbálta észrevenni rajta.

– Ne is mond! Már rég el akartam menni, hogy nézek valami kocsit, de Marconak köszönhetően egy se akadt az utunkba. Amióta felismert a barátaival, hogy Victoria’s Secret modell voltam, mindenhová elvisz, csakhogy feltudjon ezzel vágni. – Forgatta meg a szemeit, de őt egyáltalán nem lepte ez meg, szívesen furikázott volna egy ilyen gyönyörű nőt, akár ingyen is. Valójában bármit megtett volna mindig is Neki gondolkodás nélkül, csak kérnie kellett.

– Nagyon szívesen segítek a választásban és másban is. – Adta a félre nem érthető ajánlatott a mellette álló portugál, és egyáltalán nem lepte volna meg, ha fejben már meztelenül látja Carolinát. Zavarta, hiszen elég egyértelműen kijelentette, hogy őt hagyják békén még úgyis, hogy köztük nem volt semmi konkrét. Nem akarta, hogy kihasználják, vagy még jobban összetörjék, még ha jelenleg ez nem is látszódott rajta.

– Köszönöm, de egyedül is menni fog a választás és az a más is, amiben segíteni szeretnél. – Minden mérge elszállt, mikor meghallotta a kacér választ, azonban pillanatok múlva neki is egy hatalmasat nyelnie kellett, mikor felfogta a mondat végét és elképzelte. Vére rögtön felforrt, szája kiszáradt, gondolatai meglódultak és most már egyenesen sóvárgott azért, hogy kettesben legyenek.

– Azt mondtad, hogy nem jössz. – Ölelte szorosan magához, mélyen magába lélegezve a bársonyos bőr finom illatát, mely csak tovább korbácsolta érzékei tomboló viharát.

– Gondoltam, megleplek. – Korábban sose érzett melegség járta át a testét, mikor meglátta a nő mosolyát. Hosszú pillanatokra elveszett a tekintetében és pár másodperc erejéig elhitte, hogy egyedül vannak egy szobában és bármit megtehet, amit csak akar. Aztán megérezte a rátelepedő nyugalmat, amit az elmúlt másfél hétben halványan érzett, mégis sokkal békésebb volt, hiszen tudta, hogy vissza fog jönni hozzá Lina, hogy segíteni fog neki és a közelében marad. Erre volt szüksége, hogy ne csússzon ki a talaj a lába alól, hogy ne csináljon semmi marhaságot és bármennyire is hihetetlenül hangzott, akarta a modellt.

A VIP részleg bárpultjánál ülve az italára várt, miközben végig a nőn tartotta a tekintetét. Könnyedén megtalálta mindenkivel a közös hangot, aminek kifejezetten örült, azonban Benzema csendes hallgatásának és bámulásának már nem annyira. Látta már máskor is ilyennek és annak nem lett szép vége, legalábbis a másik fél részéről nem. Azt pedig végképp nem akarta, hogy ez a modellel is megtörténjen, ráadásul kénytelen volt bevallani, hogy azért se akarta, hogy bárki is közeledjen felé, mert Ő akart.

– Minden rendben? – Ült le mellé Marcelo, így kénytelen volt elszakítani a tekintetét a többiekről. Zavarta, hogy ennyien megbámulják Linát, hogy bárki flörtölhet vele és ő nem tehet ez ellen semmit, hiszen nem volt hozzá semmi joga sem, hiába csókolta meg. – Biztosan nem történt köztetek semmi sem?

– Megcsókoltam – jelentette ki, majd beleivott a poharába. Ha ivott volna akkor délután és nem küldi el, valószínűleg nem teszi meg.

– Csak most hagyta ott a vőlegényét, nem hiszem…

– Visszacsókolt. – Vágott közbe, amivel rögtön elhallgattatta a csapattársát. Pár másodpercig Carolinát is pont úgy kezelte, mint a többi nőt, vadul vette el, amit akart, viszont ahogy tudatába hatolt a mellkasának feszülő kezek nyomása és az édes illat, rögtön lehiggadt. Már nem akart elvenni semmit, csak érezni akarta a viszonzást, mely nem maradt el, mely új lehetőségeket nyitott meg számára. Évek óta akarta már azt a csókot, de örült annak, hogy idáig várt, hiszen már tudta, milyennek kell lennie egy igazi, valódi érintésnek, és az az volt. Ezt köszönhette meg egyedül Pilárnak, ezt tapasztalta meg mellette, még ha részéről minden csak hazugság volt. – Ne néz így rám! Más tényleg nem történt, Lina sosem volt olyan és nem is használnám ki Őt.

– Mondtad már neki, hogy Iker találkozni akar vele? – A kapuson kívül mindenki tudta az igazságot, elég volt a modellre nézni és elárulták a vonásai, a tekintete. Emiatt sem próbálkozott korábban komolyabban, hiszen ő csak kalandot keresett, míg a nő szerelmet.

– Még nem. Nem akarom, hogy miatta újra elmenjen. – Rázta meg a fejét, de tudta, hogy az örökké valóságig nem hallgathat. Ennek ellenére még most sem érezte úgy, hogy beszélniük kellene erről, nem akarta elrontani a kedvét, mivel láthatóan felszabadult volt. Már épp folytatta volna, mikor megérezte vállán a gyengéd érintést és az orrába kúszott Lina finom illata. Mosolyogva fordult felé a bárszékkel, majd átölelve a derekát, közelebb húzta magához. – Meguntad őket?

– Túl sok volt a tesztoszteron. Pepe és Ronaldo együtt kibírhatatlanok, de ne haragudj Sese, elmeséltem hogyan találkoztunk és most ezen szórakoznak. Azt hittem, hogy tudnak róla. – A halvány mosoly és a kívánatos ajkak teljesen elvonták a figyelmét, aztán eszébe jutott, hogyan találkoztak először. Mindössze pár hete volt Madrid az átigazolása után, mikor az egyik szabad estéjén, az egyik szórakozóhelyen kiszúrta a tömegből Carolinát és túláradó önbizalommal indult el, hogy az ágyába csábítsa. Azt gondolta, hogy nyert ügye van, azonban a várt reakció helyet pár frappáns mondatott kapott és faképnél hagyta. Napokig bosszantotta a visszautasítás, mikor az egyik csapat vacsora alkalmával Iker oldalán látta viszont a kiszemeltjét, így pedig már minden világos volt számára.

– Azóta már nagyon sokat finomult a szövegem. Most már te se utasítanál vissza – súgta közvetlen a fülébe, amire érezte, hogy megremeg az ölelésében. Nem tudta megállni, hogy ne húzza végig az orrát a bársonyos bőrön, bármilyen őrültség is volt, bárki is megláthatta őket.

– Na, ehhez én már felesleges vagyok! Te meg gondold végig, nehogy a végén pont az legyen a gond, hogy nem szóltál. – Hagyta kettesben őket a brazil.

– Mit kell átgondolnod? – Foglalt helyet mellette Lina és érezte, hogy nem húzhatja tovább a dolgot. Akárhányszor gondolt vissza Casillas tekintetére, tudta, hogy addig nem fog nyugton maradni, amíg nem találkozik a gyerekkori barátjával, mert számára mindig csak az volt, nem több. Sose értette, hogy miért nem veszi észre az igazságot, hogy egy csodálatos, vonzó nő szerelmes belé. Ő biztos nem szalasztotta volna el a lehetőséget, hogy boldog legyen.

– Iker találkozni akar veled – szólalt meg hosszas hallgatás után, amire azonnal megdermedt a mellette lévő. Pár másodperce minden érzelem kiült az arcára, benne viszont csak a rémülete maradt meg, amitől félt, mert nem szerette volna, ha végül ismét elmenne.

– Én nem…

– Pont ezért nem akartam elmondani. – Nézet végig a kék szempárba, melyben ezernyi gondolat cikázott. Fogalma sem volt, hogy mit kellene mondania, hogy mivel tudná megnyugtatni, aztán csak elkezdett beszélni és remélte, hogy nem ront tovább a helyzeten. – Megígértette velem, hogy ráveszlek, hogy felhívd. Sajnálom Lina, de nem tudtam mást tenni! Így is addig húztam, amíg csak tudtam.

– Mielőtt kiutaztatok volna a Konföderációs Kupára lefeküdt velem. – Teljesen leforrázta ez a pár szó. Valahogy sose gondolt arra, hogy bármi is történt köztük, hiszen a kapus sose beszélt úgy a nőről, ráadásul nem is vette észre, hogy jóval többet érez iránta, mint barátság. – Bolond módon azt hittem, hogy ez jelent Neki valamit… de amikor utánatok mentem Afrikába, hogy meglepjem, ő lepett meg azzal, hogy barátnője van. Valószínűleg már akkor is az volt, amikor velem töltötte az éjszakát.

– Ezért mentél el. – Rögtön megértette, hogy miért tűnt el olyan hirtelen minden magyarázat nélkül és ezért nem is tudta hibáztatni. Valószínűleg ő sem maradt volna annak a közelében, aki ezt megteszi vele, viszont abban is biztos volt, hogy mindezt nem tette volna meg olyan csendben, ahogyan Carolina.

– Írd be a számát, ne piszkáljon ezzel téged tovább. – Nyújtotta felé a telefonját, míg ő végig az arcát fürkészte. Hiába a barátjáról, csapattársáról volt szó, nem akarta teljesíteni az ígéretét, az okot pedig az átható kék szempárban látott érzelmek szolgáltatták.

– Majd kitalálok valamit, vagy…

– Aranyos vagy Sergio, de előbb vagy utóbb úgyis találkoznom kell Vele. Ez elkerülhetetlen. – Kényszeredetten vette el a készüléket, majd pötyögte be a barátja számát. Ha tudta volna a teljes igazságot, mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy távol tartsa Ikert Carolinától. – Köszönöm.

Egy lágy puszit kapott az arcára, majd elsétált tőle a modell. Csendesen nézte a távolodó alakját, míg képtelen volt kiverni a fejéből a tekintetét, amely rengeteg sérülésről adott tanúbizonyságot. Eddig azt hitte, hogy egyedül az amerikai által okozott sebeket látja, viszont igazából sokkal mélyebben és régebbről gyökerezett a fájdalma. Hiába mutatta mindig erősnek magát, most meglátta a lelkileg összetört nőt, akinek szüksége volt a segítségre, így gondolkodás nélkül indult utána, hogy segítsen Neki.