Előzetes

Üdv!

Nem szerettem volna így elhúzni a fejezet felkerülését, de ez a hőség tényleg kiütött. Nem szeretnék panaszkodni, viszont tényleg alig volt olyan nap, amikor ne lettem volna rosszul, és így nem volt erőm leülni írni. Ráadásul az elmúlt napokban egyre jobban elhatalmasodott rajtam a Nando hiány, aminek végül meg is lett a böjtje. Nézzetek be nyugodtan: katt!

Most viszont hoztam nektek egy kis olvasni valót a készülő fejezetből, amely reményeim szerint pár napon belül teljes mértékben olvasható lesz. Addig is kitartást mindenkinek és kellemes olvasást az előzeteshez!

Üdv,

Catalina

– Sergio Ramosszal már sikerült találkoznod és pár fotón úgy tűnik, mintha összemelegedtetek volna. Róla pedig szintén tudjuk, hogy hetekkel ezelőtt véget ért a kapcsolata Pilar Rubióval. Alakul köztetek valami?

– Sese közel ugyanabban a cipőben jár, mint én, így nagyon könnyen megértjük egymást. Ennek ellenére nincs köztünk semmi és nem is vágyok jelenleg egy kapcsolatra. – Ez volt az a kérdés, amire minden egyes alkalommal számított, az lepte volna meg egyedül, ha elfelejtik feltenni bárhol is legyen. Ugyan nem mondott teljesen igazat, mivel ott volt az a két csók, de azokon kívül nem történt köztük semmi más. Segíteni akart a játékosnak, viszont nem az ágyban és nem is szexszel. – Régen is mindig összehoztak minket, pedig csak barátok voltunk. Jelenleg élvezem a szinglik szabadságát és ezen nem is akarok egyhamar változtatni.

– Rendben, akkor ezzel meg is volnánk. Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre Lina. – Kapcsolta ki a diktafont a riporter nő, majd felállva a székből, hozzá lépve, megölelte. A fotózás még hátra volt, ami reményei szerint hamar le fog zajlani és az esti járattal haza is utazhat, ahogyan azt tervezte.

Lehunyva szemét, próbált pihenni, miközben újra elkezdtek hajával és sminkjével foglalkozni. Ugyan még mindig imádta a felhajtást, amely egy-egy fotózással járt, azonban már kissé megterhelő volt, hogy ilyen rövid idő alatt ennyit utazzon és dolgozzon. Ezért is gondolkodott el azon, hogy talán itt lenne az ideje, hogy lassítson, hogy ne vállaljon annyi munkát és kezdjen el tenni valamit a modellkedés utáni életéért. Még nem töltötte be a harmincat, viszont nem feledkezhetett meg arról, hogy a szakmájában lassan öregnek fog számítani. Tisztában volt ezzel, hiszen közel tizennégy év volt mögötte és ugyan még bőven akadt megkeresése, még mindig válogathatott, ugyanakkor azt is tudta, hogy újabb tizennégy év múlva már nem szeretne egyik helyről a másikra utazni, folyton címlapokon és divatkampányokban szerepelni.

Ezen elképzelése miatt sem vett észre egyetlen árulkodó jelet sem annak, hogy megcsalják, ezért nézett el mindent Willnek és a családjának, ami hatalmas nagy butaság volt tőle. Már-már üldözte a vágyát, a boldogságát és majdnem így követte el élete legnagyobb hibáját. Úgy viselkedett, mint akin szemellenző van és nem látja az igazságot, csak az elérni kívánt célt, amiből csak baja származott. Emiatt jutott arra a következtetésre, hogy szabadabban kell élnie, kicsit olyanná kell válnia, mint Sergio, élveznie kell az életét csak nem olyan féktelenül… lehunyt tekintette előtt ismét megjelentek a megannyi érzelmet tartalmazó íriszek, majd a pillanat, amikor megcsókolja a férfi. Bármikor gondolt a hátvédre, mindig felvillant előtte ez az emlékkép, érezte testén a szorítását, az illatát, az ajkait, mint minden egyes alkalommal újra élné azt a pár percet.

Megérezve bizsergő ajkain a rúzs finom tapintását, kinyitotta szemeit és majdnem elkacagta magát, mikor meglátta tekintetében a játékos fény és pajkosság különleges elegyét. Kezdte régi önmagát látni, a huszonéves Carolinát, aki élvezte az élet minden egyes pillanatát, aki még a szerelmi csalódások előtt volt. Mindehhez pedig annak a focistának a segítségére volt szüksége, aki régen jó párszor megkörnyékezte, de mindig elutasította, akinek a csókját egyáltalán nem kívánta, mégis hatással volt rá. Nem tudta, hogy mi fog történni, hogy mi fog kisülni az egészből, viszont érezte, hogy nem fogja megbánni, hogy valami igazán különleges vár rá, addig pedig csak hátra kell dőlnie és élveznie kell az életét.