3. fejezet - Újrakezdés

Üdv!

Már tegnap készen lettem a fejezettel, csak ebben a hőségben nem volt erőm ezt be is gépelni, pedig az volt a tervem, hogy délután majd megosztom veletek, de ez így átcsúszott a mai napra. Igazán hamar készen lettem most a résszel, két nap alatt kész is lettem vele, ami csak azt mutatja, hogy most aztán nagyon ment az írás. Bár azért én az elejét egy kicsit döcögősnek tartom, még annyira nem sikerült visszarázódni az írásba, de szerintem ez a végére már javult.

A fejezetről nem akarok semmit se elárulni, legyen meglepetés. Viszont a 4. fejezetről írnék pár sort, mivel szerintem még ma neki is fogok kezdeni az írásának, és ha most is ilyen jól haladok, akkor még vasárnapig készen is leszek vele. A héten már biztos nem rakom ezt fel, ha tényleg elkészülne, legalább lesz mivel indítanom a következő hetet.

Nos, nem is húznám tovább az időt. Kellemes olvasást a 3. fejezethez!

Üdv,

Catalina

3. fejezet - Újrakezdés

Sergio Ramos

Love suicide

Lassan sétált az öltöző irányába, a fülében dübörgő zenével, azonban fogalma sem volt, hogy melyik szám szólt éppen, minden gondolata Carolina körül forgott. Nem értette ugyan, hogy mit mond a telefonba, de a reakciójából kiindulva nem lepte volna meg, ha megint az a féreg kereste volna meg. Reménykedett abban, hogy békén fogja hagyni, ennek ellenére biztos volt benne, hogy nem ez volt az utolsó próbálkozása. Ő se maradt volna tétlen, addig nem nyugodott volna meg, amíg ki nem harcol egy új esélyt és nem hozhatja helyre a hibáját. Viszont nem volt ebben a helyzetben, nem rontott el semmit sem, csak segíteni akart a nőnek, amit kérés nélkül meg fog neki adni, hogy megszabaduljon az amerikaitól.

Megállva a saját öltözőszekrénye előtt, kikapcsolta a lejátszót a telefonján, így pedig már hallotta is a hangzavart a folyosóról. Sóhajtva kezdett el kipakolni a sport táskájából, miközben tudta, hogy a tegnap esti vacsora lesz a téma főként, illetve Ronaldo megjelenése miatt a reggele és nem utolsó sorban Lina, akit sokan nem ismertek a csapatból. Ráadásul néhányan jelen voltak az estélyen, így mindenképp számíthatott a faggatásra, hiszen csak fél milliót ajánlottak a vacsoráért, ami még úgy is hihetetlen volt, hogy róla volt szó.

– Komolyan nem fektetted meg a csajt? Csalódtam benned Sergio. – Nem akart foglalkozni Benzema kijelentésével, csak áthúzta a fején a pólóját. Akkor okozott volna csalódást, főleg magának, ha Vele is ugyanazt teszi, mint a többi nővel. Kihasználja egy éjszaka erejéig, aztán minden gond nélkül lelép. – Nyugodtan add meg neki a telefonszámom. Velem nem lesz semmi baja, meg a teljesítményemmel sem.

– Elfelejtheted, tabu neked és a többieknek is. – Nem fűzött semmi többet hozzá, de nem is látta értelmét annak, hogy bármit is elmagyarázzon bárkinek. Hidegen hagyta, hogy mire gondolnak, azonban azt egyáltalán nem akarta, hogy bárki megkörnyékezze a nőt.

– Mondtam, hogy totál odavan a csajért, de nem csodálom! Amilyen dögös, biztos nem lenne unalmas az éjszaka vele. – A szeme sarkából látta a vigyorgó Ronaldót, aki valószínűleg már el is képzelte azt, amit mondott. Bosszantotta, főleg, hogy miután elment az asztaluktól Lina, minden áron meg akarta tőle szerezni a telefonszámát és hiába állította le a portugált, tudta, hogy ennyi nem lesz elég.

– Tényleg fél milliós ajánlattal nyerte meg a vacsorádat? – Érkezett mellőle a kérdés, míg mindenki más Karimot és Cristianót faggatták a titokzatos nőről, akit nem vitt ágyba.

– Tudod milyen Carolina? Örült, hogy végre megszabadultam a hosszú hajtól…

– Carolina? – Vágott döbbenten Iker a szavába és rögtön tudta, hogy ezt nem lett volna szabad elárulnia. Nem beszéltek ugyan erről, viszont sejtette, hogy Lina nem szeretné, ha a közös barátjuk megtudná, hogy otthon van. – Eddig miért nem mondtad, hogy itt van Madridban?

– Én is csak tegnap este találkoztam vele – válaszolta, majd ismét az öltözködéssel kezdett el foglalkozni.

Tudta, érezte, hogy nem fog repesni az örömtől a modell, ha megtudja, hogy sikerült elárulnia Ikernek, hogy itthon van. Sose mondta el, hogy ő tud a titkáról, hogy már sejtette, hogy főként emiatt menekült el évekkel ezelőtt, viszont most muszáj lesz felhoznia ezt, hiszen a végtelenségig nem tud majd kifogásokat gyártani, hogy miért nem szól Carolinának, hogy találkozzanak úgy, mint régen is. Azt pedig egyáltalán nem akarta, hogy emiatt újra elmenjen, túl rég érezte már azt a nyugalmat, amivel tegnap este lefeküdt aludni, és amivel felébredt a reggel. Szüksége volt erre és a nőre is, és ugyan fogalma sem volt még, hogy mit akar, de mindent meg fog tenni azért, hogy hosszú időre a közelében tudja.

Fáradtan dobta be táskáját a csomagtartóba, majd lecsapva azt, intett a többieknek és beült a kormány mögé. Nem volt kedve velük tartani, főleg, hogy az edző is észrevette, hogy nincs ott fejben, így mindent kihajtott belőle, ráadásul Iker addig nem hagyta békén, amíg nem ígérte meg, hogy megadja a számát Carolinának és ráveszi, hogy minél előbb hívja fel. Fogalma sem volt, hogyan hozhatná majd ezt szóba a nőnél anélkül, hogy bármit is elrontson és elüldözze magától. A legegyszerűbb az lett volna, ha meg sem említi a kapust, azonban tudta, hogy ezt nem teheti meg. Patt helyzetbe került, ami miatt tanácstalan volt.

Beindítva Audiját, pillanatok múlva már ki is gurult a kapun, párat intve a rajongóknak. Nem volt ugyan semmi terve a nap hátralévő részére, mégse volt kedve megállni és aláírásokat osztogatni, csak haza akart érni, még ha csak az üres falak is várták haza. Talán már épp itt volt annak az ideje, hogy végre erőt vegyen magán és elkezdje berendezni a helyiségeket, vagy legalábbis keressen valakit, aki a segítségére lesz. Különben amíg nincs konyhája, addig nem is tudja megcsinálni a vacsorát.

– Mióta dugtad ezt a ribancot a hátam mögött? És ezek után engem hibáztatsz mindenért, mikor te is ugyanúgy félre keféltél. – Nyomta meg odanézés nélkül a telefonját, de ahogy meghallotta a nő hangját, már bánta, hogy így cselekedett.

– Nem Pilar, én nem csaltalak meg, de ez nem számít. Mit akarsz? – Sóhajtott fel, míg remélte, hogy hamar le tudja rázni exét. Teljesen megfeledkezett a firkászokról és fotósokról, akik minden bizonnyal szebbnél szebb pletykákat gyártottak a tegnap estéről, holnap pedig minden bizonnyal a ma reggeli képek is meg fognak jelenni a címlapokon. Az elmúlt hetekben nem volt olyan nap, amikor ne saját magát látta volna a különböző szennylapok borítóján, ezért is könnyebbült meg annyira, mikor megérezte a nyugalmat Carolina mellett, mert tudta, hogy nála ezt mindig érezni fogja, nem kell valaki mást keresnie, hogy újra békére leljen.

– Holnap délután ultrahangos vizsgálatra kell mennem. Elkísérhetnél, ha jól tudom, nem lesz edzésed. – Annyi szerencséje volt, hogy már meg kellett állnia egy piros lámpa miatt, máskülönben rátaposott volna a fékre, nem is törődve azzal, hogy jön-e mögötte valaki. Hitetlenkedve nézett a tartójában lévő mobiljára, mintha az újra megismételné azt, amit az előbb hallott, viszont erre semmi szüksége nem volt. Dühe azonnal fellobbant, mintha azóta az este óta nem is csillapodott volna semmit, ezen pedig Pilar újabb szavai pedig csak tovább tüzeltek. – Biztos vagyok benne, hogy tied a baba, így…

– Rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz! Hívd fel azt, akivel keféltél, engem hagyj békén – felelte indulatosan, majd gondolkodás nélkül megszakította a hívást. Minden hideg vére tova szállt, aminek köszönhetően, ahogy zöldre váltott a lámpa, a gázra lépett és száguldozni kezdet, épp úgy, ahogyan élete végleg elindult a meredek lejtőn a szakadék felé…

Carolina Fernández

Tanácstalanul állt a bőröndje felett, nem tudva, hogy mit kellene még elraknia. Nem akart túl sok mindent elcsomagolni, mert ugyan másfél hétre utazik el, azonban rengeteg fotózás vár rá és biztos volt benne, hogy a viselt szettek közül kapni fog majd pár ruhadarabot ajándékba. Eddig is tisztában volt azzal, hogy az egész világ kíváncsi arra, hogy miért hiúsult meg az esküvője, viszont a tetemes mennyiségű interjú, ami vár rá, már-már fullasztó volt, főleg, hogy két napnál többet egy városban sem fog eltölteni. Korábban ugyan nem akart nyilatkozni, de a reggeli hívás, mindent megváltoztatott, olyan mértékben felhúzta magát, hogy minden elutasított felkérést elfogadott, aminek köszönhetően már holnap reggel indul is a gépe Párizsba.

Lehajtva a bőrönd tetejét, kisétált a nappaliba, majd a táskájához lépve, kivette belőle telefonját, mely az ügynökével való megbeszélés óta néma üzemmódban volt. Ennek ellenére mégis meglepte a legalább tucatnyi nem fogadott hívás, mely mind ugyanarról az ismeretlen számról érkezett. Sejtése sem volt, hogy ki lehet az, azonban csak arra tudott gondolni, hogy ez is William egy újabb próbálkozása, így esze ágában sem volt visszahívni. Örült annak, hogy teljesen megfeledkezett mobiljáról, mert elfoglaltságában valószínűleg meg se nézte volna, hogy ki keresi, csak fogadta volna a hívást, a mai napra pedig már bőven elege volt a Turner családból.

A kanapéra dobva telefonját és táskáját, már épp indult volna az apró konyhába, mikor szinte dörömbölni kezdtek az ajtón. Mozdulatában megdermedve, ezernyi gondolat cikázott át az agyán, hiszen nem várt senkit, így bárki állhat odakint. Az újabb türelmetlen kopogást hallva, kelletlenül indult el a bejárat felé, mert hiába nem volt kedve ehhez, érezte, hogy így sokkal korábban megszabadulhat a váratlan látogatótól, mintha csendben várná a távozását. Másodpercekig várt még a fehér ajtó előtt hátha végül mégse kell kinyitnia, de újra dörömbölni kezdtek, így óvatosan csúsztatta kezét a kilincsre és ugyanígy nyomta azt le.

Meglepve nézett a barna szempárba, valamiért egyáltalán nem is gondolta, hogy a focista lehet az, aki be akar jutni hozzá, viszont ahogy meglátta a tekintetében a dühöt és a fájdalmat, a nyúzott vonásokat, már nem volt egy kérdése sem. Csendesen nyitotta ki az ajtót és állt arrébb az útból, amire elrobogott mellette a férfi egyenesen a bárszekrény felé. Rögtön tudta, hogy nemcsak őt találta meg az exe, így valamennyire megértette a viselkedését.

– Az a ribanc felhívott, hogy kísérjem el holnap az orvoshoz! – Dühöngött Sergio, amit teljes mértékben megtudott érteni. Ebben a helyzetben valószínűleg az lett volna a legjobb, ha addig nem is keresi a volt barátnője, amíg nem kerül sor az apasági vizsgálatra, főleg, hogy megcsalta és jó ideig hazugságban tartotta. Ráadásul arról sem lehetett megfeledkezni, hogy egy olyan férfiról volt szó, aki korábban igazi nőcsábász volt és egyedül miatta változott meg, így talán az se hozná helyre ezt a csorbát, ha mégis ő lenne a baba apja. – Nem is értem, hogy szerethettem belé, mikor annyi esze sincs, mint azoknak a libáknak, akiket ágyba viszek. Azok legalább felfogják, hogy ne járjanak a nyakamra, ha már nem kérek belőlük többet.

– Csak nem adod meg nekik a számodat. Máskülönben egy másodpercnyi nyugtod sem lenne tőlük. – Vette ki az erős szorításból a kristály poharat mielőtt még szilánkosra törte volna a tenyerében. Tudta, hogy az ital nem jelent megoldást, pár órára ugyan megadja a mámoros megnyugvást, de aztán hirtelen visszajönnek a problémák, a gondok. – Mennyit ittál?

– Nem eleget – morogta és kikapta kezéből a pár ujjnyi whiskyt és egy hajtásra megitta, mielőtt még bármit is mondhatott vagy tehetett volna. Tehetetlenül nézte végig, ahogyan újra tölt magának a hátvéd, majd minden teketóriázás nélkül azt is leönti a torkán.

– Ha le akarsz részegedni Sergio, akkor nem kellett volna idejönnöd. Inkább menj el még most – sóhajtott fel, majd megfordulva, újra a konyhát vette célba, nem is törődve az indulatos játékos arckifejezésével. Lehet, hogy előző este ő is fogyasztott alkoholt, de nem ilyen ütemben, tudta, hogy hol a határ és nem akarta megadni az exének azt az örömöt, hogy lássa, mennyire pocsékul van miatta. Megértette, hogy miért akar így felejteni a focista, azonban ebben nem akart a segítségére lenni és nem is akarta végig nézni, ahogy tönkre teszi magát egy olyan nő miatt, aki még annyira sem szerette, hogy bevallja neki az igazságot. Ő inkább az újra kezdés mellett döntött, aminek az első lépését a munkába állással tette meg, míg a második az lesz, hogy William és a családja orra alá dörgöli, hogy jól van, csúcs formában, amilyen az amerikai mellett sosem volt.

Kiss

A távolodó léptek zaját hallva elszomorodott, hogy a távozás mellett döntött végül Sergio, mert ugyan neki is ugyanúgy fájt az, hogy megcsalták, de senki sem ér annyit, hogy miatta tönkre tegye magát. Már épp kinyitotta volna a szekrényajtót, mikor a várt ajtó csapódás helyett egy cifra káromkodás hallott, majd sietős lépéseket a háta mögül. Megkönnyebbülve, egy halvány mosollyal az arcán fordult a nappali irányába, azonban nem volt ideje semmit se reagálni, mivel ahogy elé ért a férfi, szinte neki lökte a hűtőnek és mérgesen kapott az ajkai után. Leforrázva állt a hátvéd szorításában, akinek erős és meleg tenyerei hátára simultak, teljesen magához préselve ezzel. Vadul csókolta, mintha az élete múlna rajta, viszont a viszonzás helyet minden erejét összeszedve, megpróbálta magától eltolni, mindhiába. Aztán egy pillanat alatt eltűnt a düh, amely hajtotta a focistát, érintései ellágyultak, mintha csak felfogta volna, hogy ő nem azon nők közé tartozik, akiket ilyen alkalmakkor az ágyába visz.

Nem gondolkodott és nem is tudta, hogy mit miért tesz, csak engedett ösztöneinek és élvezni kezdte a lelassult szenvedélyes csókot. A feléledő vonzalom lassan burkolta be testét és eszét, aminek köszönhetően lehunyta szemét, kezei pedig az izmos mellkasról a rövid hajba csúsztak fel és túrtak a barna tincsekbe. Minden korábbi ellenvetése ellenére visszacsókolt, engedte, hogy irányítsák, hogy átjárja minden porcikáját az a tüzes szenvedély, amely a férfiban lakozott. Megborzongott az erejétől, mely felrázta minden érzékét, mely felébresztette a benne élő nőt, aki lustán sóhajtott fel az érzéki csóktól, ami mintha végig simogatta volna az egész testét.

– Nem bírom tovább Lina! Minden egyes alkalommal megöli egy részem. – Egy megtört, szerelmes férfi nézett vissza rá kétségbeesetten, tőle várva segítséget. Sose látta még ilyennek Sergiot, korábban nem volt szerelmes és nem is bánkódott egy nő miatt sem, most azonban más volt a helyzet. – Segíts, kérlek! – Könyörgött neki és ekkor ébredt rá igazán, hogy ő komolyabban össze sem tört William miatt. Nem ez volt az első nagy csalódása, míg a hátvédnek igen és ezért viselkedett így. Gyengéden simította tenyereit az arcára, míg örökre az emlékezetébe vésődött a tekintette. Nem akarta az előbbi csókot, esze ágában sem volt, hogy bárkihez is közeledjen, főleg nem az előtte állóhoz, aki újra visszatért régi élet formájához, azonban az, amit az íriszeiben látott mindent megváltoztatott. Ő volt az egyetlen kapaszkodója, aki tud rajta segíteni, így nem törődve saját háborgó lelke miatt, mely ellenezte minden mozdulatát, visszahajolt a férfias ajkakra, megadva az első segítő lépést a fuldoklónak.