Előzetes

Üdv!

Nos, megint eltelt egy kis idő az utolsó jelentkezésem óta, de úgy gondoltam, hogy ideje valami jelét adnom annak, hogy bizony haladok az írással attól függetlenül, hogy nem vagyok mostanában túl aktív a blogjaimon, aminek persze meg vannak az okai. Viszont a lényeg az, hogy meg is hoztam a 2. fejezetből az előzetest és reményeim szerint még a hétvégén fel is kerül a teljes fejezet.

Nem is húznám tovább az időt, szeretném megköszönni a pipákat és a kommenteket, melyek az 1. fejezethez érkeztek. Jó olvasást a 2. fejezet előzeteséhez!

Üdv,

Catalina

Csend telepedett a lakosztályra, egyikőjük sem szólalt meg, csak leült a kényelmes bőr fotelba és onnan figyelte a bárszekrényhez sétáló nőt. Hiába próbált meg rájönni, hogy mi változott meg az elmúlt bő félórában, semmi ötlete sem volt. Egy teljesen más Carolinát nézett, mint korábban az estélyen, rá már egyáltalán nem mondhatta, hogy megtört volt, kicserélték és még sose látta ilyen erősnek. Amikor megismerkedtek, reménytelenül szerelmes volt a legjobb barátjába, aki minderről nem tudott, ami miatt a modell csak marcangolta magát, egészen odáig, amíg egyik napról a másikra el nem tűnt az életükből. Ő sem volt kivétel, nem hallott felőle semmit, idővel pedig már nem is gondolt arra, hogy mi lehet Vele, egyáltalán, hogy hol van. Most azonban egy számára ismeretlen nővel volt kettesben és csak arra gondolt, hogy mindenképp meg akarja ismerni.

Minden egyes apró mozdulatát figyelemmel követte, mintha korábban még sose látta volna Linát. Fogalma sem volt, hogy mit mondhatna, teljesen kiürült az agya és hihetetlenül élvezte azt a nyugalmat, ami rátelepedett másodpercek alatt. Sose okozott gondot neki, ha szóba kellett elegyedni egy nővel, azonban a modell teljesen más volt, akit ugyan ismert, mégse tudott róla semmit se.

– Azt hittem, hogy valamelyik klubban fogod folytatni az estédet. – Nyújtotta felé a kristály poharat, amit el is vett Tőle. Már a szájához emelte az italt és kortyolni akart belőle, de minden mozdulata abba maradt, mikor tekintette a ringó csípőre vándorolt. Kénytelen volt végig nyalni kiszáradt alsó ajkán, majd egy hajtásra meginni a méreg drága whiskyt, viszont még így sem tudta elnyomni a vágyat, mely pár másodperc alatt lobbant fel testében. Mindig is érezte, hogy működik köztük a kémia, ennek ellenére váratlanul érte, hogy ilyen hatással van rá a nő. – Valamiért eszembe se jutott, hogy egyedül fogsz hazamenni.

– Ez volt a tervem egészen addig, amíg nem találkoztam veled. – Állt fel és sétált a neki háttal állóhoz, nem tudva megállni, hogy ne simuljon hozzá teljesen a vékony testhez, miközben a kezébe vette a whiskys üveget. – Tény, hogy nem esne rosszul egy-két menet, de ma inkább kihagyom. Te is tudod, hogy aki ma az ágyamba akar jutni, az holnap is szeretne. – Sose kellett megválogatni a szavait, mindig kimondhatta a gondolatait szépítés nélkül Carolinának. Visszaülve korábbi helyére, megtöltötte a poharát, míg a nő a mellette lévő kanapén foglalt helyet, maga alá húzva lábait, amelyek vonzották a tekintetét.

– Ebben igazad van. Nem gondolod, hogy ideje lenne megkomolyodnod? Tudod, barátnő, házasság, család meg gyerekek.

– Akartam, Lina. Most az egyszer igazán akartam, de megcsalt és valószínűleg a gyerek sem az enyém. – Zúdított mindent egyszerre a nő nyakába, nem látta értelmét annak, hogy lassacskán mondja el az igazságot. Érezte magán a döbbent tekintetett és sejtette, hogy Tőle is ugyanazt fogja hallani, mint mindenki mástól, aki tudta, hogy mi történt valójában. – Azóta kezdtem el újra felszedni minden nőt, aki dönthető. Ez legalább még mindig megy és nem fog csalódás érni.