2015. június 28., vasárnap

1. fejezet - Megcsalva

Üdv!


Nagyon sajnálom, hogy csak most sikerül jelentkeznem a teljes fejezettel, de egyáltalán nem unatkoztam az elmúlt napokban, rengeteg dolgom volt. Tudom, hogy ez nem mentség, és legközelebb majd igyekszem is elég időt szakítani az írásra is, viszont remélem azért megértitek, hogy nekem is nyár van és azt nem csak a füzet, illetve a laptop felett akarom tölteni.
Ahogyan írtam az előző bejegyzésben, nem voltam teljesen megelégedve azzal a kinézettel és mostanra egy merőbben más kinézet vár benneteket a blogon. Gondolom, ti is látjátok a különbséget és az igazat megvallva a fejlécben még lehet, hogy lesz egy kis változtatás, mert azzal még nem békültem ki teljesen, azonban ez most nem is olyan fontos. Annál inkább lényegesebb az 1. fejezet, amelyet már teljes egészében olvashattok. Egy kisebb részletet már kaptatok belőle, viszont azért még lesznek benne meglepetések (legalábbis remélem, hogy így van). Sergio szemszögéből még egy kicsit döcögősen ment az írás, ami annak is köszönhető, hogy a cselekmények alakulásában legalább három verzió is eszembe jutott, aminek a gyümölcse majd a következő fejezetben lesz olvasható. Most már dűlőre jutott vele, ami egy kis segítségnek is köszönhető, amit most is nagyon szépen köszönök.
Nos, nem is húznám tovább az időt. Jó olvasást a Megcsalva című, 1. fejezethez!

Üdv,
Catalina

1. fejezet - Megcsalva


Carolina Fernández

Louder
Mozdulatlanul bámult kifelé a szálloda hatodik emeleti ablakán, mégis csak az üvegen visszatükröződő arcát látta és nem a fényárban úszó várost. Hosszú hetek óta minden estéjét így zárta, a nappaliban csendben állva, a tükörképét nézve merengett, azonban kivételesen nem a hálószobába fog menni és álmatlanul forgolódni a franciaágyban, hanem a nagynénje által szervezett jótékonysági vacsorán fog részt venni. Még mindig nem akart kimozdulni a négy fal közül, jobban érezte magát odabent és biztonságban, ahol egyedül lehetett és senki sem látta, hogy mennyire összetört. A meghiúsult esküvővel és a hetek óta tartó rejtőzködéssel rengeteg fejfájást okozott már az ügynökének, de képtelen lett volna dolgozni, még nem tudta összeszedni a darabkáit, mindez viszont a nagynénjét nem érdekelt, kötelezte, hogy ott legyen és tisztában volt vele, hogy jobban teszi, ha elmegy arra az estélyre. A ruhát, a sminkest és a fodrászt is a lakosztályába kérette, nemsokára pedig a sofőr is megfog érte érkezni, neki csak annyi dolga volt, hogy megjelenjen és mosolyt erőltessen az arcára, mintha az olyan egyszerű lenne.
Sóhajtva fordította hátra a fejét, mikor meghallotta a szállodai telefon csengését. Hiába próbált kitalálni valami nyomós indokot, ami miatt otthon maradhatna, nem jutott eszébe semmi elfogadható, amely megfelelne Victoriának és hagyná, hogy tovább gubbasszon az egyedül létben. Túl jól ismerte a nőt, így kelletlenül indult el a készülök felé, hogy ezzel megkezdje a kínszenvedése óráit.
– Senorita, itt van önért a sofőr.
– Köszönöm, azonnal lent leszek. – Zavarta a lelkét a megnevezés, már senorának kellene lennie, egy karikagyűrűvel a bal kezén. Nem akarta, de a könnyek rögtön elfutották a szemét, míg mellkasába hasított a fájdalom és fuldokolt.
Megrázva fejét, mélyeket lélegzett, amit az elmúlt hetekben ezerszer is meg kellett tennie, szinte pánikolt. Végig abban reménykedett, hogy hamar túlteszi magát a történteken, azonban nem egy pár hónapos kapcsolatról és egyszerű szakításról volt szó, lassan négy éve alkottak volna egy párt és a férfi megcsalta őt. Fogalma sem volt arról, hogy meddig fog tartani, amíg sikerül lezárnia mindent, de még most is frissnek érezte a sebeit, mintha sose akarnának begyógyulni.
Kezébe véve retiküljét és a szoba kártyát, elindult az ajtó felé. Szerencsére abba belement a nagynénje, hogy a többi vendéghez képest később érkezzen, hogy a fotósok és a riporterek ne tudják meg, hogy Madridban van, máskülönben a romokban heverő élete igazi pokollá változna. A mobilja így is megállás nélkül csörgött, ugyan William már nem kereste, ennek ellenére nem volt egy nyugodt perce sem. Az ex vőlegénye az első pár napban milliónyi üzenettel és hívással bombázta, mintha ezekkel bármin tudna változtatni, aztán mintha elvágták volna, nem kereste semmilyen formában, amitől ugyan megkönnyebbült, mégis érezte a lelke mélyén, hogy ilyen könnyedén nem fogja feladni a férfi.
Behúzva maga mögött az ajtót, egyenesen a lift felé sétált a kihalt folyosón. Sóhajtva nyomta meg a hívó gombot, végig azon gondolkodva, hogyan úszhatná meg az estélyt, mivel Victoria semmi hasznát nem fogja venni, olyan volt, mint egy élőhalott. Szeretett segíteni, jótékonykodni, viszont azokat a kérdéseket, amelyeket az este folyamán fog majd kapni, már egyáltalán nem. Több, mint négy éve nem járt az országban, így biztos volt abban, hogy faggatni fogják, de egyáltalán nem érezte úgy, hogy tudna válaszolni bármire is. Valójában nem is tudta, hogy mit mondhatna majd később, hogy nem volt elég a vőlegényének?
Újra megrázva fejét, beszállt a liftbe. Lehunyva szemeit, hosszan fújta ki a levegőt és csak arra tudott gondolni, hogy egy forró fürdőre lenne szüksége, nem egy zajos jótékonysági estélyre, ahol ki tudja, hogy mi fog történni.

Lassan sétált végig az üres folyosón, míg már meg is hallotta a nagynénje hangját, aki épp az egyik régi barátját hívta magához. Ugyan meglepődött, hogy valamit felajánlott a licitre, de ahogy meghallotta, hogy mi is lett ez, már mindent meg is értett. Annak idején őt is egy vacsorával akarta meginvitálni az ágyába, amire szerelmes szíve rögtön nemet mondott, viszont tisztában volt vele, hogy más még mindig kapva kapna egy ilyen lehetőségen. Tőle most is nemleges választ kapna a férfi, hiszen hiába törte össze a szívét Will, még mindig szerelmes volt és képtelen lett volna lefeküdni valaki mással.
Ahogy közeledett az ajtó felé, látta, hogy a játékos lassan pillant körbe, a legújabb áldozatát keresve, ami nem is lepte meg, nem úgy, mint a külsőjében történt változások. Folyamatosan mondogatta, hogy rövid hajjal és borostával sokkal férfiasabban nézne ki, viszont mindig csak mosolygott és nevetett ezen az ötletén. Ráadásul a jól szabott, fekete öltöny sejtetni engedte, hogy alatta kidolgozott izmok rejtőznek, ami már semmiképp sem lehetett azé a kölyökké, akire ő még emlékezett.
– Nos hölgyeim, akkor kezdjük is el a licitálást erre a vacsorára. – Elmosolyodott, mikor megérezte magán az ismerős mélybarna, perzselő tekintetett.
– Ötszáz ezer euró, amiért végre levágattad a loboncod és végre férfiként nézel ki. – Sétált tovább az asztalok között, hallva az emberek pusmogását, látva a focista méltatlankodását. Fogalma sem volt, hogy miért szólalt meg, hogy miért tett ajánlatot, csak cselekedett.
– Carolina, drágám sikerült mindannyiunkat megdöbbentened, így azt hiszem, hogy ezzel az összeggel a tied is lett ez a vacsora. – Enyhe rosszallást hallott ki Victoria hangjából, azonban látta a szemeiben, hogy örül a jelenlétének.
– Azért neked is sikerült összeszedned magad és már nem úgy nézel ki, mint a többi csontkollekció – jelentette ki Sergio, míg magához húzta és egy puszi után, megölelte. Rögtön érezte a férfias erőt az izmokban, a kölni kellemes illatát és hetek óta először nyugalmat a fejében, a lelkében és a testében. – Ezer éve nem láttalak Lina!
– Tudom, hogy két csajozás között se jutottam az eszedbe. – Karolt a férfiba, majd a felállított bár felé indultak, míg tovább folytatódott az árverés.
– Ne is beszéljünk inkább ezekről. – Húzta el a száját és nem kerülte el az se a figyelmét, hogy pár pillanatra megmerevedik. Nem akarta firtatni a dolgot, hiszen ismert néhány régi hódítást, ami nem egészen úgy alakult, ahogyan azt a hátvéd eltervezte. – Tényleg gyönyörűen nézel ki!
– Köszönöm Sese. – Zavarban érezte magát, amint nem tudott sehová se tenni. Korábban egyetlen bókja sem hatott rá így, viszont akkor nem is volt ennyire a padlón az önbizalma. A hotel szobában hosszú pillanatokig bámulta a fekete ruhát, amelytől már jóval merészebbet is viselt, mégis vonakodott attól, hogy tényleg ez legyen rajta az estélyen. Imádta az Elie Saab ruhákat, most mégis feszélyezve érezte magát, főleg mióta a férfi oldalán sétált. – Azért te se panaszkodhatsz, most már nem a lúzer szomszéd srácnak nézel ki.
– Ezt tőled bóknak veszem. – Vigyorodott el, amitől neki is mosolyognia kellett és meglepve vette tudomásul, hogy nem kényszerből teszi. – Téged hogy nem vett rá a nagynénéd, hogy felajánlj valamit?
– Szerintem a vendégek nagy része csak a nevemet tudja, meg a címlapokon látott. Ugyan így kifizetne bármiért is, amit én felajánlok…
– Én bármennyit fizetnék érte. – Megdermedt, minden izma megfeszült, ahogy meghallotta az ismerős hangot. Annyira tudta, hogy nem fogja feladni, hogy nem fog belenyugodni abba, hogy faképnél és hidegen hagyta minden próbálkozása.
– Nem hiszem, hogy a barátnőd túlzottan örülne ennek. – Nem fordult meg, nem akarta látni Williamet. Beszélni sem akart vele, tudomást se akart venni a jelenlétéről, mintha ott se lenne, mintha hozzá sem szólt volna, ami talán gyerekes viselkedés volt, de nem törődött vele.
– Kicsim, kérlek!
– Nem William! Ha nem lett volna elég világos, nem kérek többé belőled. Tűnj el az életemből – hangsúlyozta az utolsó mondatát, majd ahogy befejezte, ujjai közé kapta az épp elé rakott poharat és egy hajtásra megitta a tartalmát. Az aranyló folyadék pont úgy égette végig a torkát, mint ahogyan a könnyei marták a szemét, mégsem engedte útjukra. Megelégelte a folyamatos sírást, míg a mögötte álló valószínűleg minden éjszakát az állítólagos legjobb barátnőjével töltötte. – Mire vársz még? Most sem világos, hogy semmi értelme próbálkoznod?! Menj vissza New Yorkba, dugd tovább Joant, a dolgaimat meg küld ide Madridba és elfelejthetjük egymást örökre.
Dühös volt magára és a férfire is, teljesen kifordult magából, mikor egy könnycseppet sem érdemelt volna a mögötte álló. Nem lett volna szabad ilyen sokáig keseregnie a történtek miatt, hiszen valahol valamikor ő is hibázott, azonban nem lökte egy másik nő karjaiba Willt. Még mindig magán érezte volt vőlegénye könyörgő tekintetét, míg a karján egy gyengéd szorítást, amiért hálásan mosolyodott el Sergióra. Fogalma sem volt, hogy mit értett meg a beszélgetésükből, viszont a reakciójából mindenképp rájöhetett arra, hogy az exe bukkant fel váratlanul. Nem tudta, hogy mi tévő legyen, minél előbb meg akart szabadulni Will jelenlététől, azonban amikor már épp megszólalt volna, hallotta a reményvesztett sóhajt és érezte, hogy egyre jobban távolodik tőle, hogy most már képes lélegezni és nem fojtogatja a torkát a sírás.
Megkönnyebbülve hunyta le szemeit, míg tudta, hogy helyre kattant benne valami és most már képes lesz lezárni a kapcsolatukat, és elkezdeni megalapozni az új életét.

Sergio Ramos

Lassan, élvezettel nézett végig újra Carolinán, mintha korábban sosem látta volna és ez lenne az első találkozásuk. Ugyan külsőleg nem változott annyit, mint ő, korábban is gyönyörű nő volt, ráadásul biztos volt benne, hogy még most is mindenki utána fordul, azonban érezte, hogy megváltozott. Mosolygott, de már korántsem látta azt a vidámságot, amit megszokhatott tőle, nem látta azt a csillogást a szemeiben, ami mindenkit elvarázsolt. Annak idején őt is elbűvölte a titokzatos kék tekintet és többször is bepróbálkozott, amire mindig csak visszautasításokat kapott. Nem lepte meg, hiszen tisztában volt azzal, hogy a modell szerelmes az egyik barátjába, ennek ellenére egyetlen egy alkalmat sem hagyott ki, amikor randira hívhatta.
Az összetört tekintett újfent csak azt támasztotta alá, hogy valami történt vele, hogy ismét úgy járt, mint évekkel ezelőtt, mégsem hitte azt, hogy ugyanabba a csapdába esett volna, hogy hiába szerelmes a másik fél erről mit sem tud. Az arckifejezése, a megfeszült tartás, mind gondolatának adott igazat, mikor megszólalt mögöttük az idegen férfi, akit korábban még sosem látott. Olyan hűvösen kezdett el mellette beszélni Carolina, mintha csak saját magát hallotta volna, amikor Pilárt küldte el sokadjára a francba. Nem értette, hogy miről beszélnek, azonban a modell reakciója mindent elárult a számára, hogy közel hasonló cipőben járhatnak, így gyengéden, biztatóan szorította meg a karját, amiért egy hálás mosolyt kapott. Korábban neki is erre lett volna szüksége, hogy legyen mellette valaki, aki pontosan tudja, hogy min megy keresztül, aki valóban megérti a helyzetét.
– Jól vagy? – Tőle is rengetegen megkérdezték és mindig kurtán válaszolt, hogy minél előbb rátérjenek a következő témára. Nem akart az érzéseiről, az állapotáról beszélni, ennek ellenére úgy érezte, hogy meg kell kérdeznie a nőtől.
– Persze, de ne haragudj, most inkább elmegyek. Majd valamikor beszélünk a vacsoráról. – Figyelte, ahogyan idegesen kutat a táskájában és tudta, hogy szándékosan kerüli a tekintetét. Megértette a kiborulását, hiszen minden egyes alkalommal ő is így reagált, amikor felbukkant az exe, és bármit tett ellene, akaratlanul is eszébe jutott, hogy mit művelt vele és mindezek ellenére még mindig szerelmes volt belé. – További jó szórakozást Sergio!
Ideje sem volt elköszönni, Carolina szinte futva sietett a bejárat felé, ennek ellenére mégis kecsesen mozgott és képtelen volt levenni róla a tekintetét. Mindössze pár percet volt a közelében, de teljesen elfeledkezett minden bajáról, amit más nő csak a szexszel tudott elérni. Elgondolkodva bámulta a folyosót, ahol másodpercekkel korábban még látta a modellt, a vállaira pedig lassan visszaültek az elmúlt hetek történései, gondjai. A gyomra egyre kisebbre zsugorodott, a mellkasa újra sajogni kezdett, míg szinte sóvárgott a korábbi nyugalom után, amit érzett. Szüksége volt erre, hogy végre lecsendesedjen minden körülötte és ne kínozzák tovább a gondolatai. Azt hitte, hogy azok a nők is képesek lesznek ezt elérni, akiket idáig felszedett különböző helyekről, de mindig csalódnia kellett, mert amint végeztek az ágyban, visszavette felette az irányítást Pilar és bármennyire is próbálkoztak az alkalmi barátnői, mind kudarcot vallottak. Carolina azonban teljesen más volt, hiába nem látta évek óta, hiába nem tudott róla szinte semmit, hiába nem is próbálkozott, mint a többiek, elérte azt, amit akart, amire szüksége volt és emiatt érezte úgy, hogy mindenképp a közelében kell tudnia.
Az összegyűlt társaságra nézve, fogalma sem volt, hogy mi a francot keres még mindig ott, mivel az ő szerepe akkor ért végett, mikor megérkezett a régen látott nő és megvette az ő vacsoráját. Nem is törődve semmivel, könnyedén indult el, végig csak arra gondolva, hogy milyen szabadnak érezte magát, hogy valójában mennyire is szüksége volt erre, hogy hiába őrültség, de szüksége van Carolinára…

Egy újabb piros lámpánál kellett megállnia, de már látta a több emelet magas épület homlokzatán a szálloda kivilágított nevét, ahol korábban már nem egyszer megfordult ő is. Szerencséjére elég gyorsan ki tudta deríteni, hogy hol szállt meg a modell, azonban arról már halvány lila gőze sem volt, hogyan fog reagálni a megjelenésére. Egyáltalán nem lepné meg, ha az orrára csapná az ajtót, vagy elküldené a fenébe, hiszen bármikor bukkant fel Pilar, a távozása után mindig egyedül akart lenni, amit azonban most nem fog engedni a nőnek. Nem fogja magára hagyni.
A szálloda közelében parkolt le, majd magához véve az üveg bort, kiszállt a Porschéjéből. Bekapcsolva a riasztót, egyenesen a bejárat felé indult, nem törődve a villanó vakukkal, a bámuló járókelőkkel, vagy ez elé vágó nővel, aki mindent bevetett annak érdekében, hogy magára vonja a figyelmét. Most teljesen hidegen hagyta a próbálkozás, csak kikerülte a fekete hajút és fellépcsőzött a fotocellás ajtóhoz. Korábban valószínűleg nem sétált volna el egyetlen ilyen felajánlkozás mellett sem, most viszont nem egy újabb menetre volt szüksége, amit ez a nő tudott volna a számára nyújtani pár éjszakáig. Nyugalmat akart, amit Carolina közelében érzett, mindezt pedig anélkül, hogy ágyba vitte volna. Talán évekkel korábban vele is úgy bánt volna, mint a többi áldozatával, azonban már akkor is tudta, hogy Ő különleges és egyáltalán nem érdemli azt, amit a többiekkel művelt. Főleg nem most, mikor a jelenléte nyújtotta békesség olyan volt számára, mint a kemény drog, amiből már az első használat után egyre több és több kell a fogyasztó számára, mint neki is a nyugalomból.
– Jó estét! Carolina Fernández szoba számát szeretném megtudni. – Támaszkodott a recepciós pultra, míg a mögötte álló nő teljesen leblokkolt.
– Sajnálom, de nem…
– Tudom, hogy nem lenne szabad kiadnia, de régóta ismerem Carolinát. – Mosolyodott el szélesen és már látta is a barna szemekben, hogy nyert ügye van.
– Hatszázkettő.
– Köszönöm. – Eresztett meg egy újabb mosolyt, majd már el is indult a lift felé. Sejtette, hogy újfent címlapokra fog kerülni, aminek az edzője egyáltalán nem fog örülni, de se ezzel, se a többi következménnyel nem törődött, csak végre nyugalmat akart a fejében, a lelkében és a szívében.
A felvonó csigalassúsággal mozgott, ő pedig egyre türelmetlenebb lett. Amióta újra szabad volt, nem tudott semmire sem várni, mindent akart, de azonnal, mint régen is, amikor egyetlen nő sem érdekelte komolyabban, csak szórakozott velük és amint találkozott valakivel, máris elhagyta érte a korábbit. Hiába élt így hosszú évekig meglepő könnyedséggel hagyta el ezt az életstílust először Lara miatt, majd Pilar miatt végleg. Komolyan azt gondolta, hogy most már végleg le tud nyugodni, hogy megtalálta azt a nőt, akivel családot alapíthatnak és örökre elköteleződhet mellette, hogy most már boldog lehet.
A kattanásra eszmélt fel, így megrázva fejét, hogy megszabaduljon a keserű gondolatoktól, azonnal kisétált a szétnyíló ajtók között. Mindössze pár métert kellett megtennie és máris a megfelelő ajtó előtt állt, amelyen rögtön kopogtatott is. Tudta, hogy még nem alszik, hiszen bő félórája sétált el a rendezvényről, ráadásul biztos volt benne, hogy az exe felbukkanása miatt egészen biztos még lepihenni sem tudott. Újra kopogtatott és remélte, hogy ki fogja nyitni az ajtót, bár egészen addig fog próbálkozni, amíg sikerre nem fog jutni.
Már ismét emelte volna fel a kezét, mikor a kilincs lenyomódott és lassan kinyílt az ajtó. Köszönni akart, de minden szó a torkán akadt, mikor eljutott az agyához, hogy egy falatnyi köntösben áll előtte Carolina. Még aprólékosabban nézett rajta végig, mint korábban vagy bárki máson, mintha sose látott volna még így nőt és valami legbelül azt súgta neki, hogy az előtte állóhoz foghatót egészen biztosan nem. Egyszerűen képtelen volt elszakítani a tekintetét attól a pár vízcsepptől, amelyek lassan gördültek le a nyakán és tűntek el a fekete selyem alatt, amelyektől kénytelen volt egy hatalmasat nyelni és erősen koncentrálni arra, amiért valójában jött.
– Szia… – köszönt rekedten, de rögtön el is hallgatott, mikor találkozott a tekintette a kék szempárral. Egy teljesen másik nő nézett vissza rá, mintha ezalatt a fél óra alatt kicserélték volna. Dacot és haragot látott az íriszében, erőt, amely könnyedén térdre kényszerítené őt is, amely ellen semmi esetre sem küzdene, mert tudta, hogy csak veszítene és talán veszíteni is akarna. – Beengedsz? – Muszáj volt végig pillantania újra a hosszú lábakon, a felsejlő domborulatokon, melyekre rátapadt a vékony anyag, a kecses és még mindig nedves nyakon, a kívánatos ajkakon. Semmiképp sem akart elmenni, maradni akart. – A kedvencedet hoztam. – Emelte fel a bort, amit el is vett tőle a nő, majd tanulmányozni kezdte a címkét. Fogalma sem volt, hogy mit fog válaszolni, semmit sem tudott leolvasni az arcáról, míg valószínűleg róla sütött, hogy minden vágya az, hogy bejusson Hozzá.
– Gyere. – Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt és lépett be a lakosztályba. Becsukva maga mögött az ajtót, rögtön megérezte az édes parfümöt, amely Pilár és a problémái utolsó ragaszkodó indáit is lesodorta róla és újra felszabadult az elmúlt hetek terheitől. Tudta, hogy Linának is erre van a legnagyobb szüksége, mintha bent ragadtak volna egy sötét szobában és csak együtt tudnak onnan kijutni, csak akkor, ha segítenek egymásnak, mert talán Neki is szüksége volt rá, a segítségére.

8 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Nekem nagyon tetszik már maga az nálam nyerő hogy Sergio a főszereplő a másik meg minden eddigi írásodat imádom :)
    Történt alap ötlete engem nagyon meg fogott izgalmasnak találom :) Az hogy két szemszögből írod nagyon jó nem elkapkodott hanem összeszedett egymásra épülő :)
    Hát kíváncsi vagyok mit kívánnak majd egymástól és mi lesz az éjszaka végkimenetele számukra? Will sztem még visszatér ugyan úgy ahogy sztem Pilar is visszafog térni :)
    Izgatottan várom a következőt :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy tetszik ez a történet is és remélem, ez a későbbiekben is így fog maradni. Igyekszem, hogy ne legyen túl gyors vagy lassú a történet, a két szemszöggel pedig pont ezt tudom befolyásolni.
      A következő fejezetben kiderül majd, hogy mi lesz a vége az estének. Igyekszem vele és köszönöm, hogy írtál!

      Puszi,
      Catalina

      Törlés
  2. Drága Catalina!

    Megint elkápráztattál, és egyszerűen függővé fogsz tenni lassan, habár alapból mindig tűkön ülve várom, bármit is hozol nekünk, mert egyszerűen fantasztikus vagy te is és a történeteid is. Nem lehet megunni, ahogy írsz, legalábbis én folyamatosan képes lennék tőled olvasni. :)
    Már maga az alapötlet is megfogott eddig nagyon, és szerintem az csak még többet dob a történeten, hogy Sergio és Carolina szemszögéből is megélhetjük a dolgokat. Így sokkal összetettebbnek és összeszedettebbnek hat az egész, mondjuk téged ismerve, ezt már megszokhattam volna.
    Mindkét főhősünk szörnyen nehéz dolgokat vészelt át, viszont hiszem, hogy egymásban megtalálhatják a saját boldogságukat, habár biztos vagyok benne, hogy nem lesz ez olyan egyszerű, és az exek biztosan vissza fognak még köszönni párszor.
    Nagyon kíváncsi leszek, mi lesz a következő részben, mert valamiért úgy érzem, hogy az majd egy kulcsfontosságú pont lesz, talán maga a kívánságok éjszakája is, és nagyon érdekel már, mit fognak kívánni egymástól.

    Alig várom már a folytatást!

    Puszillak,
    Nomi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Noemi!

      Örülök annak, hogy így érzel a történeteimmel kapcsolatban és remélem, ez a későbbiekben is így lesz. Igyekezni fogok, hogy ne írjak unalmasat, bár most ez az a történet, ami igazán pörgős a korábbiakhoz képest, de a Haunted majd még jobban az lesz.
      A két szemszög kiegészíti egymást és az írásban is sokat segít, hogy nem kell mindent egyben leírni, van egy kis menekülési lehetőségem ezzel. A szakítás is egy közös pontjuk lesz majd, és abban is igazad van, hogy nem lesz ez azért olyan egyszerű, mint ahogyan hinni lehet.
      Abban is igazad van, hogy kulcsfontosságú lesz ez az éjszaka, de majd a következőben kiderül, hogy mi is fog köztük/velük történni. Igyekszem a következő fejezettel és köszönöm, hogy írtál!

      Puszi,
      Catalina

      Törlés
  3. Szia! :)

    Mivel épp rohanásban vagyok, csak gyorsan írok, úgyhogy elnézést az esetlegesen értelmetlen mondatokért, de ezt muszáj elmondanom. Ez egyszerűen zseniális! :) Mindig is szerettem az írásaidat, de azt hiszem, eddig az összes közül ennek van a legütősebb eleje. Mind Sergio, mint pedig Lina karaktere összetett, teljesen mértékben átgondolt és érthető, ráadásul teljesen magával ragadó. Voltak részek, amiket már ebben az egy fejezetben is többször elolvastam, annyira jó lett! Például mikor Lina kinyitja az ajtót és csak állnak. Magam előtt láttam az egészet :)
    Nagyon szeretem azokat a könyveket, történeteket, aminek olvasása közben ezer gondolatom támad, ezer végkifejlet, következő lépés jut eszembe és fogalmam sincsen, hogy alakul. Ezúttal is ez a helyzet, rengeteg lehetőséget látok jelenleg és borzasztó izgatottan várom, a te verziód végül hova jut majd! :)

    Egy szó, mint száz: szuper lett! :)

    Puszi,
    Tina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nem lett értelmetlen a véleményed és nagyon örülök, hogy ez a történetem is tetszik neked! Ez valóban más, mint a korábbiak és véleményem szerint, majd a Hauntedról is ez lesz a véleményed. Igyekszem valami újat mutatni, ami ezek szerint sikerült. Pedig azt a részt nem is terveztem bele, csak írás közben jött az egész, de ahogy utólag visszaolvastam nagyon is tetszett, hogy erre felé haladt velem az írás. Az tényleg egy jó jelenet lett.
      Örülök, hogy elgondolkodtat, mert ez azt jelenti, hogy nem volt lapos és a következőig, ami reményeim szerint, most sokkal korábban fog érkezni, sikerül fenntartani az érdeklődést. Remélem, az én verzióm is tetszeni fog majd?!

      Puszi,
      Catalina

      Törlés
  4. Drága Catalina!

    Bár nem szoktam mindig írni neked, mégis nyomon követem a blogjaid, a történeteit, mert azon kevés bloggerinák közé tartozol itt blogspoton, akiket valójában tehetségesnek tartok. Annyira szépen bánsz a szavakkal, annyira élethűen fested le a cselekményeket, a karaktereid személyiségét. Már a történet fülszövege felkeltette az érdeklődésem, így hát nagy lelkesedéssel kezdtem bele az olvasásba és nem kellett csalódnom! Gördülékenyek voltak a soraid, és eddig nekem is ez az abszolút kedvenc írásom tőled. Sergio összetett karakterébe pedig lassan szerelmes leszek... :D

    Alig várom a következő fejezetet! ♥

    Csókol,
    Skyler

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Skyler!

      Köszönöm, hogy írtál és nagyon megtisztelő, hogy így vélekedsz rólam. Ez az a történet, ami valójában csak egy kis novellának indult, ami nem kapott volna se külön blogot, se fülszöveget, azonban úgy tűnik, hogy megérte hozzáadnom ezeket, mivel nem csak te vagy ezen a véleményen, aminek természetesen nagyon örülök.
      Számomra meglepő, hogy pont ez a történet hat Rátok így, hiszen tényleg nem ez lenne az én "fő" produkcióm, viszont ezek szerint szerencsés húzás volt tőlem, hogy belevágtam. Hát Sergio az Sergio, minden nőre hatással van valamilyen formában.
      Már folyamatban van a 2. fejezet és reményeim szerint minél előbb olvasható is lesz. Még egyszer köszönöm, hogy írtál!

      Puszi,
      Catalina

      Törlés