2. fejezet - Váratlan vendég

Üdv!

Nos, amikor tegnap közzé tettem az előzetest, egyáltalán nem gondoltam, hogy ma már be is fogom fejezni a 2. fejezetet, pedig ez a helyzet! Kisebb kellemetlenségek ellenére is sikerült igazán jól haladnom az írással, ráadásul közben nem egy kisebb jelenettel egészítettem ki a fejemben meglévő fejezetet és nem egy jutott eszembe a későbbiekhez is. Szóval igazán eredményes volt a mai napom ebből a szempontból és nagyon remélem, hogy Ti is élvezni fogjátok a fejezetet.

Nem is húznám tovább az időt. Kellemes olvasást a 2. fejezethez!

Üdv,

Catalina

2. fejezet- Váratlan vendég

Sergio Ramos

Wicked Games

Csend telepedett a lakosztályra, egyikőjük sem szólalt meg, csak leült a kényelmes bőr fotelba és onnan figyelte a bárszekrényhez sétáló nőt. Hiába próbált meg rájönni, hogy mi változott meg az elmúlt bő félórában, semmi ötlete sem volt. Egy teljesen más Carolinát nézett, mint korábban az estélyen, rá már egyáltalán nem mondhatta, hogy megtört volt, kicserélték és még sose látta ilyen erősnek. Amikor megismerkedtek, reménytelenül szerelmes volt a legjobb barátjába, aki minderről nem tudott, ami miatt a modell csak marcangolta magát, egészen odáig, amíg egyik napról a másikra el nem tűnt az életükből. Ő sem volt kivétel, nem hallott felőle semmit, idővel pedig már nem is gondolt arra, hogy mi lehet Vele, egyáltalán, hogy hol van. Most azonban egy számára ismeretlen nővel volt kettesben és csak arra gondolt, hogy mindenképp meg akarja ismerni. 

Minden egyes apró mozdulatát figyelemmel követte, mintha korábban még sose látta volna Linát. Fogalma sem volt, hogy mit mondhatna, teljesen kiürült az agya és hihetetlenül élvezte azt a nyugalmat, ami rátelepedett másodpercek alatt. Sose okozott gondot neki, ha szóba kellett elegyedni egy nővel, azonban a modell teljesen más volt, akit ugyan ismert, mégse tudott róla semmit se. 

– Azt hittem, hogy valamelyik klubban fogod folytatni az estédet. – Nyújtotta felé a kristály poharat, amit el is vett Tőle. Már a szájához emelte az italt és kortyolni akart belőle, de minden mozdulata abba maradt, mikor tekintette a ringó csípőre vándorolt. Kénytelen volt végig nyalni kiszáradt alsó ajkán, majd egy hajtásra meginni a méreg drága whiskyt, viszont még így sem tudta elnyomni a vágyat, mely pár másodperc alatt lobbant fel testében. Mindig is érezte, hogy működik köztük a kémia, ennek ellenére váratlanul érte, hogy ilyen hatással van rá a nő. – Valamiért eszembe se jutott, hogy egyedül fogsz hazamenni. 

– Ez volt a tervem egészen addig, amíg nem találkoztam veled. – Állt fel és sétált a neki háttal állóhoz, nem tudva megállni, hogy ne simuljon hozzá teljesen a vékony testhez, miközben a kezébe vette a whiskys üveget. – Tény, hogy nem esne rosszul egy-két menet, de ma inkább kihagyom. Te is tudod, hogy aki ma az ágyamba akar jutni, az holnap is szeretne. – Sose kellett megválogatni a szavait, mindig kimondhatta a gondolatait szépítés nélkül Carolinának. Visszaülve korábbi helyére, megtöltötte a poharát, míg a nő a mellette lévő kanapén foglalt helyet, maga alá húzva lábait, amelyek vonzották a tekintetét. 

– Ebben igazad van. Nem gondolod, hogy ideje lenne megkomolyodnod? Tudod, barátnő, házasság, család meg gyerekek. 

– Akartam, Lina. Most az egyszer igazán akartam, de megcsalt és valószínűleg a gyerek sem az enyém. – Zúdított mindent egyszerre a nő nyakába, nem látta értelmét annak, hogy lassacskán mondja el az igazságot. Érezte magán a döbbent tekintetett és sejtette, hogy Tőle is ugyanazt fogja hallani, mint mindenki mástól, aki tudta, hogy mi történt valójában. – Azóta kezdtem el újra felszedni minden nőt, aki dönthető. Ez legalább még mindig megy és nem fog csalódás érni. 

– Akkor talán mégis jobb lenne, ha elmennél valamelyik klubba és felszednél valakit. – Döbbenet öntötte el, ami kiülhetett az arcára is, a megjelenő halvány mosoly legalábbis ezt bizonyította a számára. Aztán ráébredt, hogy Lina pontosan tudja, hogy min megy keresztül, mit érez, miért menekül a gondolatai elől a szexbe, ennek fényében pedig egyáltalán nem voltak meglepőek a kapott szavak. 

– Nem, mert ma először tudtam megfeledkezni mindenről úgy, hogy nem kellett közben valami csajt dugnom. Szóval, ha nem bánod, akkor még egy kicsit itt maradok. – Végig a kék szemekbe nézett, melyekben ugyanazt a nyugalmat fedezte fel, mint amit ő is érzett. 

– A szertartás előtt olyan negyedórával tudtam meg, hogy már egy ideje megcsal az egyik barátnőmmel. Ha Joannek nem szólal meg végül a lelkiismerete, akkor már a felesége lennék és továbbra is a hátam mögött kamatyolnának. – Pár perces csend után szólalt meg fájdalommentes hangon, azonban az arca még most is túlontúl beszédes volt helyette is. Látta, hogy újabb pofonként hat, ahogyan felidézi magába a történteket, ő pedig fel se tudta fogni, hogyan volt képes valaki megcsalni egy ilyen gyönyörű nőt. Eszébe se jutott volna más nő, csak Őt látta volna és minden apró kérését, kívánságát teljesítette volna, pont úgy, mint Pilárnak, aki mindezek ellenére megcsalta és szemrebbenés nélkül hazudott neki. Viszont Carolináról tudta, hogy más, hogy sose tenné meg ezt senkivel sem. – Nem nekem való ez a szerelem. 

– Akkor mostantól esténként csatlakozol hozzám a vadászatban? – Kérdezte vigyorogva és gyógyító melegség áradt szét a szívében, mikor meghallotta az önfeledt kacagást. Most már teljesen biztos volt abban, hogy élete egyik legjobb döntését hozta meg azzal, hogy az estélyről nem az egyik klubba ment, hanem Carolinához jött.

***

Éles, ismétlődő pityegést hallott, amitől csak még összébb szorította szemeit, mígnem rájött, hogy az ő telefonja adja ki ezt a hangot és próbálja meg felébreszteni, száz százalékos sikerrel. Még mindig csukott szemekkel fordult át a másik oldalára és nyúlt ki a készülék irányába, melyet egyetlen érintéssel elnémított. Karját hagyta lelógni, izmait újra elernyedni, végül mélyet lélegzett, amitől rögtön felpattantak a szemhéjai. Nem az otthonában volt, nem a saját ágyában feküdt, amelynek nem volt olyan édes illata, mint Carolina parfümje… ekkor villant be, hogy éjszaka olyan sokáig beszélgettek, hogy végül nem indult el haza, csak ledobta magáról az öltönyt és az inget, majd csak bedőlt a hatalmas francia ágyban. 

Visszafordulva, üresen találta a mellette lévő helyet, viszont a közelből vízcsobogást hallott, amely elárulta a modell tartózkodási helyét. Lecsukva tekintetét, könnyedén lélegzett, nem úgy, mint az elmúlt hetek bármelyik reggelén. Nem érezte, hogy rátelepedne a magány, a történtek, a sajtó és a cselekedetei súlya, szabadnak érezte magát, mindezt pedig a minden valószínűséggel tusoló nőnek köszönhette. Idejét sem tudta már, hogy mikor aludt utoljára ilyen békésen, egyáltalán úgy egy nővel, hogy alvás előtt nem történt köztük semmi sem, mégsem bánta ezt. Kipihentnek és frissnek érezte magát, míg szíve nem sajgott, mintha egyben lenne és nem érte volna egyetlen csalódás sem. Egyedül az bosszantotta, hogy egészen az elmúlt estig kellett erre várnia, hogy nem találkozott korábban Linával. 

– Jó reggelt! – A kellemes hangra felnézett és szinte ugyanaz a látvány fogadta, mint órákkal korábban, amikor kinyílt előtte a lakosztály ajtaja. Az ébresztőjét leszámítva, igazán kellemesen indult a reggele, mindezt pedig csak tovább fokozta az elé táruló kép, mert ugyan ismét mindent takart a fekete selyem, mégis sokkal jobban megmozgatta a fantáziáját, mint bármelyik másik nő, aki szánt szándékkal mászkált előtte meztelenül szex után. Ráadásul mind csak fel akarta kelteni az érdeklődését, mindhiába, míg Carolinának mindez úgy sikerült, hogy a kis ujját sem mozdította meg. – Olyan hangos és rémes az ébresztőd, hogy még a halottak is felébrednének rá. 

– Pedig jó párszor nem keltem már fel rá. – Ült fel az ágyban, végig a haját törlőt figyelve. Még nem akart elmenni, még élvezni akarta azt a nyugalmit, amit itt kapott, és amit sehol máshol nem talált meg. 

– Raktam ki törölközőt, tusolj le nyugodtan. – Nézte, ahogyan lassan kisétál a hálóból, majd a hajába túrva, kikecmergett a takaró alól. Nem érezte magát fáradtnak vagy másnaposnak, pedig nem csak két pohárral ivott meg a whiskyből. Felszabadultnak érezte magát, mintha mostantól minden másképp lenne majd és tudta, hogy ez valóban így van és lezárhatja végleg életének ezen szakaszát.

Lassan dörgölte le magáról a vízcseppeket, mikor halkan ugyan, de hallotta, hogy kopognak a bejárati ajtón, és hogy Carolina elindul felé. Lazán csavarta dereka köré a fehér pamut lepedőt, majd engedve kíváncsiságának, a nő után indult. Alig ért ki a hálóból, mikor megütötte a fülét az ideges hang, másodpercek múlva pedig már látta is a feszült testtartást. Nem kellett tudósnak lennie ahhoz, hogy rájöjjön, ki áll az ajtó túloldalán. Sejtette, hogy nem fogja ilyen könnyen megúszni az exe visszahódítási hadjáratát a modell, hiszen őt még mindig felkereste alkalmanként Pilar, mintha ezzel bármi olyat elérne, amit akart. 

Gondolkodás nélkül indult meg újra és minden porcikája csak azt akarta, hogy valahogy megszabadítsa ettől a féregtől Linát, hogy újra olyan önfeledten hallja nevetni, mint előző este. Gyengéden simult a törékeny testhez és fonta birtoklóan karját a csípőjére, amitől pár másodpercig ugyan megfeszült az előtte álló, de aztán rögtön fel is engedett és a mellkasának dőlt, míg az amerikai torkán akadt minden szava. Mosolyogva konstatálta, mikor megjelent a másik arcán a féltékenység, és hogy ezt még tovább fokozza, lágy csókot hintett a bársonyos bőrre. 

– Minden rendben? – Élvezte a színjátékot, egyáltalán nem volt ellenére, ahogyan belesimult az ölelésébe a nő, hogy ilyen közelről érezheti a kellemes illatot, mely ellazította minden érzékét. Ugyan nem értette, hogy milyen választ kapott, de a hangos ajtócsapódás elárulta, hogy ismét melegebb éghajlatra küldték a másik férfit. – Azt hiszem, ezzel sikerül majd felfognia, hogy sose fogsz neki megbocsájtani. 

– Nagyon remélem és köszönöm. – Fordult felé ölelésében a modell. Számára nem volt kínos a helyzet, ezt is kifejezetten élvezte, hogy még mindig ilyen közel vannak egymáshoz. – Jövök neked eggyel. 

– Észben fogom tartani! 

– Ezt valahogy sejtettem Sese – válaszolta mosolyogva Carolina, majd kibontakozott az öleléséből. Vidáman fordult az elsétáló után és tisztán érezte, hogy mostantól nem lest szüksége arra, hogy újabb egy éjszakás nőket szedjen fel. Az előtte haladó pusztán a jelenlétével is többet segített rajta, már egy éjszaka alatt, mint egy tucat nő a szexszel, neki pedig egyedül csak arra a nyugalomra volt szüksége, amit Tőle megkapott.

Carolina Fernández

Lehunyt szemekkel élvezte a napsütést a kávézó teraszán egy viszonylag eldugott asztalnál, hiába bámulták meg őket így is, hiába bosszantotta még mindig William reggeli felbukkanása. A lelke mélyén tisztán érezte, hogy fognak ők még találkozni, de arra végképp nem gondolt, hogy ez már másnap reggel be fog következni, és arra sem, hogy Sergio a segítségére fog sietni. Tekintetét újra a vele szemben ülő focistára szegezte, aki elmélyülten tanulmányozta az étlapot, és akit nem értett. Halvány lila gőze sem volt arról, hogy miért kötött ki nála, hiába történt meg velük közel ugyanaz, ő egészen biztosan nem kereste volna meg a férfit, bármennyire is kedvelte. Ennek ellenére mégsem küldte el este, amikor beállított hozzá, csak hagyta, hogy beborítsa az a nyugalom, amit a közelsége jelentett. 

Ajkaihoz emelve a csészét, lassan kortyolt a gőzölgő kávéból. Hajnali kettőig fent voltak és minden féléről társalogtak, miközben elfogyasztották az italaikat. Szüksége volt a kikapcsolódásra, hogy elfeledjen mindent és egy picit felszabaduljon a gondjai alól, azonban az teljesen váratlanul érte, hogy amikor kisétált a fürdőből lefekvéskor a kanapé helyett az ágyában találta a már alvó férfit, kitakarózva, egy szál boxerben. Másodpercekig állt egy helyben és bámulta az izmos testet, a rengeteg tetoválást és ismét meg kellett állapítani, hogy már rég nem az a kölyök, akinek megismerte. Egy rövidke gondolat elejéig pedig átfutott az agyán, hogy talán nem kellett volna visszautasítania a félig viccesnek szánt ajánlatot és kiélvezni mindazt, amit csak nyújtani tud az andalúz… 

– Biztos nem kérsz semmit se enni? – Kapta meg újra a kérdést, amire csak megrázta a fejét. 

– Haver te hogy-hogy nem az ágyban vagy a tegnap esti nő… – Érdeklődve nézett fel az asztaluk mellett megálló férfire, aki rögtön elhallgatott, amikor meglátta és valószínűleg felismerte az estélyről. 

– Nem törvényszerű, hogy minden nő ágyba búj vele – jelentette ki, amiről ugyan tudta, hogy egy kicsit sántít, de ezt az idegen nem tudhatta. Meghallva csengőhangját a táskájáért nyújt és belenyúlva, a készülék után kezdett el kutatni. Homlok ráncolva nézte a képernyőn megjelenő ismeretlen amerikai számot, míg helyett foglalt az asztaluknál a számára ismeretlen férfi. – Tessék, Carolina Fernández vagyok. 

– Lina, drágám… kérlek, hallgasd meg Williamat! Szegény fiam össze van törve és teljesen kétségbe van esve miattad. – Megdermedve ismerte fel Karen, exe édesanyjának hangját a vonal másik végéről. Rögtön elöntötte a düh, ahogy eljutott az agyához, hogy mire kérik, mintha nem is tudna arról, hogy mit művelt az egy szem fia. – Mindent meglehet beszélni, mi pedig megbocsájtjuk neked, hogy lefeküdtél azzal a férfival és… 

– Most fejezd be Karen! Nincs mit megbocsájtanotok nekem, mivel én nem csaltam meg a szegény fiadat. Különben sem tartozom magyarázattal és nem is érdekel a véleményetek, mert már rég nem vagyunk együtt. 

– De… 

– Nincs semmi de! Felejtsetek el, és nyugodtan mond meg a drága Willnek, hogy hazautazhat, mert sose fogok neki megbocsájtani. – Parázslott benne a harag, így nem várva semminemű válaszra, megszakította a hívást. Fel nem tudta fogni, hogyan képzelték azt, hogy pár kérlelő szó hatására hajlandó lesz beszélni Williammel, főleg így, hogy rá akarták kenni a megcsalás tényét. 

– Baj van? – Végig magán érezte a barna tekintetett, mely hiába volt aggódó, képtelen volt fékezni érzéseit, indulatait. Válasz nélkül, füstölögve pattan fel a székből és sétált Sergio mellé. Kezébe véve a fekete mobiltelefont, gyorsan beírta számát, majd elmentve, visszatette korábbi helyére. Szótlanul hajolt le és puszilta arcon a focistát, nem is törődve a kérdő pillantásokkal. 

– Majd hívj fel és beszélünk, de most mennem kell. – Nem várt semmire, csak kisétált a teraszról, végig magán érezve mindkét férfi tekintetét. 

Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy mire gondolhatott a nő, amikor felhívta és újfent a fiát kezdte védeni, mintha valóban ártatlan lenne, mint a ma született bárány. Ráadásul képmutatásként, még rá akarták fogni, hogy ő volt az, aki félre lépett és emiatt rosszul kellene éreznie magát… most már tényleg bánta, hogy nem fogadta el Sergio ajánlatát, még ha utána nem is érezte volna jól magát lelkiekben. Annak azonban kifejezetten örült, hogy végül nem lett megtartva az esküvő, hogy nem lett egy olyan család tagja, ahol minden és mindig az ő hibája lett volna. Esze ágában sem volt meghallgatni Willt, egy újabb esélyt adni neki és a kapcsolatuknak, újra belé szeretni és szemet hunyni a hazugságai felett. Nem akart ilyen áron családot, mert tudta, hogy csak boldogtalan és magányos lenne. Szerelmes sem akart lenni, hogy ne kerüljön újra a padlóra, inkább lemond legfőbb vágyáról, de nem akart ismét rózsaszín ködben járni és azt képzelni, hogy most majd minden sikerülni fog. 

Soha többé nem lesz szerelmes, találkozzon bárkivel is, legyen bármilyen erős is a vonzódás. Nem adja oda senkinek se a szívét, és inkább a magányt választja, szerelem nélkül.