Előzetes

Üdv!

Sajnos, már így is késésben vagyok a fejezettel, és még most se tudom, hogy mikor fogom hozni a teljes részt. Kicsit megcsúsztam a dolgaimmal és nem volt sok időm az írásra, ennek ellenére készülget a fejezet és nagyon szeretném, ha a hétvégén már fel is kerülne. Attól függetlenül, hogy kevés percet tudok szánni az írásra, egész jól haladok, mármint könnyedén megy az írás. Ráadásul egyre jobban jönnek elő a kis részletek a cselekményhez, ami még hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a történet. Szóval annak ellenére, hogy nem tudtam még hozni a fejezetet, nem tétlenkedek. Ezt bizonyítja az új kinézet is, aminek a színei és a fejléce változott csak meg. Úgy terveztem, hogy az előző marad végig, viszont szerettem volna egy kicsit nyáriasabb hangulatot kölcsönözni a blognak, amit a színekkel akartam elérni. Bár magamat ismerve, a közel jövőben ismét várható némi változás.
Nos, nem is húznám tovább a szavakat, inkább térjünk rá a lényegre. Mivel még nincs kész az első rész, így arra gondoltam, hogy hozok belőle egy kis kedv csinálót. Remélem, tetszeni fog és felkelti az érdeklődést?! Adrianának és Noeminak szeretném megköszönni a véleményét, illetve azoknak is, akik a Tetszikre pipáltak. Jó olvasást az előzeteshez!

Üdv,

Catalina

Lassan sétált végig az üres folyosón, míg már meg is hallotta a nagynénje hangját, aki épp az egyik régi barátját hívta magához. Ugyan meglepődött, hogy valamit felajánl a licitre, de ahogy meghallotta, hogy mi is lett ez, már mindent meg is értett. Annak idején őt is egy vacsorával akarta meginvitálni az ágyába, amire szerelmes szíve rögtön nemet mondott, viszont tisztában volt vele, hogy más még mindig kapva kapna egy ilyen lehetőségen. Tőle most is nemleges választ kapna a férfi, hiszen hiába törte össze a szívét Will, még mindig szerelmes volt és képtelen lett volna lefeküdni valaki mással.

Ahogy közeledett az ajtó felé, látta, hogy a játékos lassan pillant körbe, a legújabb áldozatát keresve, ami nem is lepte meg, nem úgy, mint a külsőjében történt változások. Folyamatosan mondogatta, hogy rövid hajjal és borostával sokkal férfiasabban nézne ki, viszont mindig csak mosolygott és nevetett ezen az ötletén. Ráadásul a jól szabott, fekete öltöny sejtetni engedte, hogy alatta kidolgozott izmok rejtőznek, ami már semmiképp sem lehetett azé a kölyökké, akire ő még emlékezett.

– Nos hölgyeim, akkor kezdjük is el a licitálást erre a vacsorára. – Elmosolyodott, mikor megérezte magán az ismerős mélybarna, perzselő tekintetett.

– Ötszáz ezer euró, amiért végre levágattad a loboncod és végre férfiként nézel ki.