Kívánságok éjszakája

Üdv!

Köszöntök mindenkit a Kívánságok éjszakája című blogom, melynek megnyitását ugyan még nem terveztem, viszont végül úgy döntöttem, hogy mégis megteszem. Egy igazán friss történetről van szó, mert ugyan hónapokkal ezelőtt már tettem róla említést, azonban most tisztázódott le igazán előttem a cselekmény, bár azt, hogy egy kisregény vagy regény lesz belőle még nem tudom, viszont mindenképp akartam neki egy külön blogot nyitni. Maga az oldal felépítése már készen is van, nem akartam túlkomplikálni, nem lesznek külön menüpontok, mindent meg lehet találni az oldalsávban. A szereplőkről itt sem akartam képeket berakni, mivel a két főszereplő látható a fejlécen, leírást pedig nem nagyon terveztem hozzájuk, így felesleges lenne.

Nos, úgy terveztem, hogy ezzel is majd szépen előre haladok, viszont annyira a fejemben van ez a történet is, hogy arra az elhatározásra jutottam, hogy felváltva a Remember-rel jönnek majd ide a részek. Persze csúszások előfordulhatnak, hiszen a másikhoz van pár fejezet előre megírva, ide pedig csak elkezdve van, ami nem jó, viszont ahogy néztem a kész blogot, csak arra tudtam gondolni, hogy ezt szeretném Veletek is megosztani.

A Prológus várható megjelenése:

2015. május 30.

Ez mindössze egy hetet jelent, és ugyan már elkezdtem írni, viszont ahogyan több helyen kifejtettem már, vizsgaidőszakom van, ami nagyon könnyen felborítja a terveimet. Azonban júniusban az utolsó két vizsgám előtt lesz egy hét szünetem és akkor mindenképp hozni fogom a Prológus, ha addig nem tenném meg.

Így a végére pedig szeretnék megosztani veletek egy dalt, amit tegnap hallottam először, azonban azóta ezt hallgatom folyamat. Nemcsak ehhez a történethez fogom csatolni, mivel a Hauntedhoz is nagyon fog illeni, szóval mindenképp ajánlom a figyelmetekbe.

Üdv,

Catalina

Kívánságok éjszakája

Életünk során rengetegszer kívánunk valamit, ami vagy valóra válik, vagy örökre csak egy beteljesületlen álom, vágy marad, nem több. Csalódottak vagyunk és kesergünk miattuk, azonban előbb vagy utóbb rá kell ébrednünk, hogy mindez már sose lesz a miénk és a saját érdekünkben tovább kell lépnünk, tovább kell élnünk. Felszegni a fejet, elfeledni a csalódást és újult erővel kergetni az álmainkat, kívánságainkat.

Carolina Fernández sok kívánsága valóra vált, sikeres karrier, világszerte ismerik a nevét, híresebbnél híresebb divattervezőkkel, márkákkal dolgozott együtt, kifutókról címlap fotózásokra járt, ennél többet nem is akarhatott volna. Mégis legfőbb vágya beteljesületlen maradt, ismét kudarcba fulladt a családalapítási, gyermek vállalási terve. A férfi, akivel kész volt összekötni az életét, akibe szerelmes volt, megcsalta, mindezt pedig a templomba tudta meg, pár perccel azelőtt, hogy elindult volna az oltár elé, hogy végre teljesült volna ezen kívánsága is. Csak összetört szívet és reményeket kapott a boldog élet helyett.

Sergio Ramos, a Real Madrid hátvédje hónapokig élt abban a tudatban, hogy mindene megvan, amit csak kívánhatott magának. Profi karrier, boldog párkapcsolat a nővel, akibe igazán szerelmes volt, aki a közös babájukkal volt várandós. Azonban egy apró porszem került a tökéletesen működő gépezetbe és egy veszekedés során elhangzott egy mondat, ami mindent tönkre tett. Egy külön töltött éjszakán, amikor a csapattal utaztak el egy idegenbeli mérkőzésre, valaki mással bújt ágyba Pilar Rubio és valószínűleg a pici, akit a sajátjának hitt addig a pillanatig, nem az övé volt, nem ő ejtette teherbe a nőt. Tomboló haragja nem ismert határokat, meggondolatlan cselekvést meggondolatlan követet, míg nem egy jótékonysági estélyen meglátta a tömegben az átható kék tekintetet, amelyet hosszú évek óta nem látott, amely most is ugyanolyan megtört és csalódott volt, mégis látta a halvány mosolyt, mely hetek óta először varázsolt az arcára egy szívből jövőt.

Két csalódott ember találkozása és három kívánság, amelyek mindkettőjük sorsát megváltoztatja. Mert néha csak erősen kell akarni és a lehetetlen is valóra válik…

Érezte, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. Két magányos ember repül a szélben, mint a pitypangmagok, és cipelik egymás kívánságait. Persze, megijedt az érzései miatt. A hite minden morzsájával szemben állt ez az érzés, de hiába próbálta, a szíve mégis gyorsabban kalapált, amikor a bőrük egymáshoz ért, és nem bírta megállni, hogy ne keresse, ha úgy gondolta, a közelben lehet. Nem tudta megakadályozni, hogy megszállja gondolatait. (...) Akkor is a karjai közé keveredett, ha nem tárta ki őket. Hívatlanul állított be, mégis kinyílt előtte minden ajtó, újra meg újra. Vonzotta a jelenléte, vonzották az érzések, amelyeket kiváltott belőle, vonzotta a csend, és vonzották a szavak. Beleszeretett.

 Cecelia Ahren