Üdv!
Nos, korábban szerettem volna megosztani ezt a fejezetet, viszont egy picit megakadtam írás közben. Aztán sikerült annyira belelendülnöm, hogy ketté kellett szednem a részt, mivel már így is elég hosszúra sikeredett, ráadásul így sokkal inkább egy, amolyan átkötő szerepe lett, a második fele lesz igazán esemény dús. Remélem, azért így is tetszeni fog nektek?!
Szeretném megköszönni, hogy most már 36 (!) rendszeres olvasóm van! Amikor megnyitottam a blogot, nem gondoltam volna, hogy ennyien lesztek. Főleg, hogy sajnos, mostanában nem tudok semmilyen rendszerességet beállítani a részek érkezése között. Ez pedig ezután is így lesz, mivel a holnapi nap folyamán el is kezdődik a szakmai gyakorlatom, és nem tudom, hogy esténként mennyi erőm lesz írni, de ez majd kiderül.
Addig is kitartást mindenkinek és kellemes olvasást a 10. fejezethez!
Üdv,
Catalina
10. fejezet - Egy igazi dög
Carolina Fernández
 |
| What now |
A gondolataiba merülve, csendesen nézte a pohárban lévő sötét vörös bort, míg teljesen kivonta magát az étteremben zajló életből. Magányosan üldögélt a négyszemélyes asztalnál, túl korán érkezett meg, viszont így legalább volt ideje összeszednie magát, amíg megérkeznek a lányok. Fogalma sem volt, hogy mitévő legyen, mert ugyan még csak a fotósok száma sokszorozódtak meg körülötte, azonban tudta, hogy hamarosan a firkászok is meg fognak jelenni, akik nem fognak habozni és kéretlenebbnél kéretlenebb kérdésekkel fogják elhalmozni. Butaság lett volna azt képzelnie, hogy hamar le fog csendülni az egész, hogy pár nap múlva már senkit se fognak érdekelni, hiszen semmi nyilvánvalót nem kapott a média és az ország. Nem csattant el köztük egy csók sem a szabadban, nem fogták meg egymás kezét, ügyeltek arra, hogy ne adjanak okot a hiénáknak, hogy rajtuk csámcsogjanak. Mindkettőjüknek új volt a helyzet, egy hosszabb kapcsolatból léptek ki, még mindig nem gyógyultak be a sebeik, ennek ellenére ott volt az a különleges dolog, ami kezdett egyre erősebbé válni köztük. Ezt viszont beárnyékolta a bizonytalanság, amelyet főként ő érzett, amelyet nem csak a baba és az édesanyja okozta, hanem maga Sergio is. Afelől semmi kétsége sem volt, hogy ugyanúgy élvezi az együtt töltött pillanatokat, mint ő, de jelen volt a kétség, melyet a férfi érzései szültek, amelyek még mindig Pilárhoz kötötték és ki tudja, hogy meddig fogják még. Emiatt nem volt nyugodt, lelke mélyén tartott attól, hogy a végén ismét a padlóra fog kerülni, hogy bármit is mondott neki a focista, végül mégis csak a volt barátnőjét fogja választani.
Az ujjai közé véve a boros poharat, próbált rájönni, hogy mihez kellene kezdenie a kialakult szituációban. Hagyni az egészet a bonyolultsága miatt vagy küzdeni a hátvédért? A szíve és a lelke még nem volt egyben, semmiképp sem bírna el, ha megint a padlóra kerülne, egy újabb kudarcot. Azonban, ha meghátrálna, az nem lenne az? Sose volt az, aki könnyedén feladott bármit is, még akkor is ment tovább előre, amikor már kész tény volt a bukása, most mégis megtorpant. Nem látta tisztán a célt, nem látta, hogy az út végén ott van-e Sergio, vagy csak a magány vár rá. Túlságosan elbizonytalanodott, amit talán intő jelnek kellene vennie, mert ugyan még mindig ott élt benne az együtt töltött éjszaka emléke, mégis elég volt egy kisebb lökés az ex barátnő részéről és máris meginogott az az alap, amire egy kapcsolatot kellene felépíteniük.
– Minden rendben Carolina? – Meglepve kapta fel a fejét az érkező kérdés hallatán, mely kizökkentette gondolataiból. Emma aggódó tekintetével találta szembe magát, amit ugyan nem értett, mert lehet, hogy kiültek gondolatai a vonásaira, mégsem volt olyan vészes a helyzet, mint ahogyan a kismama reagált rá. Letéve kezéből a poharat, könnyedén egyenesedett fel.
– Persze. Mi baj lenne?
– Sírsz. – Az egyszerű kijelentést hallva az arcához kapott, ahol rögtön meg is érezte a könnycseppek nedvességét ujjbegyein, ami neki fel sem tűnt. Bármi nemű válasz helyett, csak sóhajtva letörölte könnyeit, majd a szemben állóhoz lépve, arcon puszilta, és ahogyan gömbölyödő pocakja csak engedte, megölelte. – Ahogy sejtem, sok köze van egy bizonyos focistához.
– Tanácstalan vagyok Emma és ez a bizonytalanság teljesen kikészít – fakadt ki, miután helyet foglaltak és a pincérnő is távozott a mellette ülő ital rendelésével. – Ha Vele vagyok, mindenről megfeledkezem, olyankor csak mi vagyunk, de aztán… Nem tudom, hogy mi lesz, ha megszületik a baba. Ráadásul Pilar még mindig nem fogadta el, hogy Sergio szakított vele.
– Most mit művelt az a boszorka? Fel ne álljatok! – Szólt rájuk rögtön a kérdése után az érkező Alejandra, mindkettőjüket arcon puszilta, végül leült hozzájuk. Annyi minden történt vele azóta, hogy utoljára találkoztak, hogy nem is tudta, hogy hol kezdhetné a mesélést.
– Amikor szerdán este abban a bárban voltunk, megbeszéltük, hogy másnap este megfőzi azt a vacsorát. A tervei szerint, már ebédelni is együtt mentünk volna, csak hogy hivatalos voltam Iker szüleihez akkora…
– Ez csak vicc, ugye? – Tudta jól, hogy a várandós nem lesz oda ettől a hírtől, hogy nagyon mérges lesz rá. Ő volt az, aki beszélni akart a kapussal, hogy ezzel maradásra bírja és a legdühösebb is, mikor lebeszélte ezen tervéről. Értetlenül állt az előtt, hogy miért nem engedi ezt neki, azonban végig tudta, hogy mondhatna bármit Ikernek, nem változna meg semmi sem. Nem lett volna és akkor már nem is akart a férfi párja lenni, nem tette volna semmisé a megalázottságot, amit enyhén még ma is érzett.
– Mari Carmennek nem mondhattam nemet. Ők nem tudnak semmiről sem, nem tehettem meg ezt velük – vallotta be, miközben végig az ujjai között lévő poharat bámulta. – Borzalmas volt az a közel negyedóra, amit Sarával kellett töltenem, még ha nem is egyedül voltunk, de szerencsémre Sesének hála, hamar elszabadulhattam. Mivel aznap megkaptam a kocsit, így én később mentem hozzá, addigra pedig már ott volt nála Pilar. – Még most is tisztán emlékezett minden egyes szavukra, a férfi hangjából áradó ingerültségre és kétségbe esettségre, mintha csak az imént hallotta volna a veszekedésüket. Maga előtt látta a meglepett és hálás barna szempárt, majd rögtön utána a dühtől szikrázót is, mely bosszúra szomjasan pillantott rajta végig. – Nem akartam hagyni, hogy megint olyan állapotba kerüljön, így közbe avatkoztam. Egyedül neki mondtam azt, hogy együtt vagyunk, most pedig a média épp azon csámcsog, hogy Sergio egyik ismerősének úgy mutatkoztam be, mint az újdonsült barátnője.
– Istenem, ez a nő egyre szánalmasabb lesz – jelentette ki a balján ülő divattervező, aki egészen idáig csendben hallgatta őt. Egyet kellett vele értenie, hiszen ezzel nem sokat érhetett el a műsorvezető nő, mert meglehet, hogy őket elszakítja egymástól, de abban egyáltalán nem hitt, hogy ez bármit is változtatna majd az ők kapcsolatukon. Talán, ha kiderül, hogy az andalúzé a kisbaba, végül mégis adni fog egy esélyt, erre azonban ötven százaléknyi esély volt. Se több, se kevesebb.
– Sergióval beszéltél már? – Érkezett a kérdés a barna hajú nőtől, miközben a kezükbe kapott étlapot lapozták fel. Eszébe sem jutott, hogy felhívja a férfit, akivel valószínűleg nem is tudott volna társalogni az esti mérkőzés miatt. Ráadásul Ő sem tudott volna semmit sem tenni, hiszen már elindították lavinát, amit nem tudnak majd megállítani, bármit is tennének ellene. – És a babáról?
– Azt mondta, hogy ha az övé, akkor se hajlandó kibékülni Pilárral. Biztosan nem maradna ki a pici életéből, de… – Elhallgatott, nem akarta kimondani a szavakat, melyek így már nemcsak gondolatok lennének. Most döbbent rá, hogy valójában sokkal jobban kötődik a focistához, mint ahogyan azt képzelte, ez pedig baj volt. Nagyon nagy baj.
– De?
– Semmi se garantálja, hogy Pilar később nem fog próbálkozni, vagy azt, hogy nem fogja meggondolni magát, ha mégis övé a baba – mondta ki végül hangosan, amitől egy picit meg is könnyebbült. Ettől tartott a legjobban, mert a lelke mélyén érezte, hogy a pici képes lenne megváltoztatni Sergio gondolatait, érzéseit, ő pedig ismét a padlóra kerülne.
– Tény, hogy nem vagy egyszerű helyzetben, mert lehet, hogy ez fog megtörténni, de az is lehet, hogy nem. Ezt nem tudhatod és érthető, hogy félsz, azonban megint hagynod kellene, hogy minden menjen a maga útján. – Kapta meg ismét Emmától azt a tanácsot, amit akkor is megosztott vele, amikor kerülte a hátvédet. Tisztában volt azzal, hogy igaza van, hogy ki kellene élveznie minden egyes pillanatot, mégsem akarta, hogy újra az történjen, mint hónapokkal vagy évekkel korábban, ettől tartott a legjobban. Alig egy hónap és betölti a harmincat, de ahelyett, hogy előre haladna, ugyanabba a csapdába esett bele harmadjára is. – Megértem, hogy nem akarsz egy újabb csalódást, de ha meg se próbálod nem is fogod megtudni, hogy mi lett volna a végén.
– Ebben igaza van, azzal a nőszeméllyel pedig ne is foglalkozz. Ma befejeztük a ruhádat a lányokkal, és ha meglát benne a képeke, meg fogja ölni az irigység, ezt garantálom. Sergio meg majd le se tudja rólad venni a szemeit, de az se lepne meg, ha meg se tudna szólalni. Erről ennyi elég is volt, mert szeretném hallani, hogy mi is volt azzal a vacsorával, meg a nyakadon lévő harapásnak a történetére is kíváncsi vagyok.
Hirtelen kapott az enyhe lila folthoz, amivel elárulta magát és rögtön eszébe is jutott, hogy mi volt az, amiről teljesen megfeledkezett. Annyira a gondolataiba volt merülve készülődéskor, hogy igazán az se lepte volna meg, ha nem hozz magával telefont vagy pénzt, ahogyan az se, hogy túl könnyedén megfeledkezett arról, hogy még most is jól láthatóak a szeretkezéseik nyomai. Azonban Ale tekintetében látott gyermeki kíváncsiságon csak elmosolyodott és a korábbi melankolikus hangulata máris változni kezdett, ahogy visszaemlékezett a pár nappal korábban történtekre. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes porcikája vágyott a férfi érintése után, nem számított, hogy mennyire bizonytalan lábakon áll a kialakulóban lévő kapcsolatuk, hogy semmi sem biztos a jövőjükben.
***
Sergio Ramos
Türelmetlenül várta, hogy végre visszakapja a telefonját, hogy megnézhesse, hátha kereste őt Carolina. Péntek óta nem beszéltek, ami nem is lett volna olyan nagy gond, csak hogy biztos volt benne, hogy valamilyen formában már Ő is megkapta azokat a kérdéseket, amiket neki oda kiabáltak az újságírók. Fogalma sem volt, hogy reagált az egészre, mert lehet, hogy még csak találgattak az emberek, de minden bizonnyal már most több fotós volt a nyomában, mint a hír megjelenése előtt. Arra pedig már nem is akart gondolni, hogy az egész Pilar műve volt, aminek meg lesznek a következményei, mégis a legjobban attól tartott, hogy hamarosan meg fogja elégelni ezt a modell, és ő ez ellen nem tud sok mindent tenni, nem láncolhatja magához. Túl könnyedén előfordulhat az, hogy inkább nem kér belőle és a problémás életéből többet, hogy már az elején kénytelen lesz elengedni a kék szeműt, mindezt pedig csak magának köszönhetné.
Sóhajtva pillantott a nemrég felcsatolt karórájára, amely már percek óta hajnali egy órát mutatott és még mindig az öltözőben tartózkodtak. A háta közepére sem kívánta a Xátiva elleni kupamérkőzést, főleg, hogy végig a kispadon kellett ülnie. Sokkal jobban örült volna annak, ha otthon maradhat és már rég túl lenne egy beszélgetésen Linával, és ki tudja, most talán aludna, a karjaiban Vele. Amint megkapta a mobilját, magához vette táskáját, majd az elsők között hagyta el a kicsiny, szegényes öltözőt, hogy sietős léptekkel, minél előbb a csapat buszán legyen. Minden vágya az volt, hogy beszéljen a barna hajú nővel, azonban be kellett látnia, hogy túl késő van és valószínűleg már rég aludt. Ennek ellenére túlságosan tartott attól, hogy az exe legújabb próbálkozása hatásos lesz, hiszen tudta jól, hogy Linának most nyugalomra és egy biztonságos kapcsolatra van szüksége, ahogyan neki is. Az pedig semmi jót nem ígért, hogy semmit nem jelzett a telefonja, se nem fogadott hívást, se új üzenetet.
A stadion kijárata felé közeledve, már hallotta is a még csekély hangzavart, aminek köszönhetően lelassított. Amikor megérkeztek rengeteg szurkoló és firkász állt a kordon mögött, sokan kiabálták be hozzá címezve a kérdéseiket, amikről biztosan tudta, hogy most is el fognak hangzani, ahogy megpillantják. Lehunyva szemét, mélyet lélegzett, majd kilépett az épületből, mire minden felhangosodott, mint egy méhkasban, mindenhol villogtak a vakuk és kitartó szurkolók integettek felé. Töretlenül tartott a busz nyitott ajtaja felé, nem is figyelve a hozzá intézett szavakkal, melyek egytől egyig mind a magánéletével foglalkoztak. Egy pillanatra sem torpant meg, nem akart semmire sem válaszolni, csak minél előbb hazaérni, hogy aztán reggel első dolga legyen elmenni Carolinához és beszélni Vele a kialakult helyzetről.
Nem tudta, hogy mióta ül már a kocsijában, a szálloda előtt parkolva, ahogyan azt se, hogyan és miért kötött ki ott. Végül nem hívta fel a nőt, hiába vágyott rá annyira, nem akarta zavarni olyan későn, nem is fordult meg a fejében, hogy eljöjjön Hozzá, mégis idevezetett az útja. Csendesen figyelte a sötét ablakokat és nem tudta eldönteni, hogy menjen be, vagy inkább várjon reggelig… aztán csak engedett ösztöneinek és kiszállva a volán mögül, a riasztó bekapcsolása után, elindult a bejárat felé. Nem tudta, hogy mit fog mondani, hogy egyáltalán hogyan fog bejutni a modellhez, egyszerűen csak mennie kellett. Arra nem is gondolt, hogy előfordulhat az is, hogy elküldi a pokolba és az orra előtt fogja becsapni az ajtót, csak látni akarta, legyen az bármilyen rövid vagy hosszú.
Besétálva az impozáns épületbe, kongó üresség fogadta és félhomály, ami szöges ellentéte volt annak, ahogyan legutóbb itt jártakor látta. Nem is törődve ezzel, egyenesen a recepciós pult felé sétált, ami mögött megkönnyebbülésére egy régi ismerős arcot látott, így pedig már meg is oldódott az, hogyan fog bejutni a lakosztályba.
– Rég láttalak itt Sergio. – Vigyorodott el a tőle pár évvel fiatalabb férfi, aki kézfogással köszöntötte. Korábban nem egyszer megfordult itt, mindig más nő társaságában, és sok címlapot meg is úszott az előtte állónak köszönhetően.
– Segítened kell Pedro…
– Csak nem egy újabb hódítás? – Valamiért eszébe sem jutott, hogy Carolinát a többi nő közé sorolja, más volt és nem is akart úgy bánni vele, mint a többiekkel. Különleges volt a számára, mert egyetlen egyszer sem kérte, mégis természetes volt, hogy újra lehiggad, hogy felhagy a bulizással és az egy éjszakás kalandokkal. Már nem akart mindent azonnal, türelmesen várt és engedett a modell akaratának, a saját igényei csak másodlagosak voltak.
– Nem így fogalmaznék, de most nem is ez a lényeg. Be kellene jutnom a hatszázkettőbe – jelentette ki és remélte, hogy minél előbb megkapja a kulcskártyát. Nem szerette volna feleslegesen pazarolni az időt, mégis jobb lett volna, ha nem siet annyira, hogy kitalálja mit fog majd mondani.
– Egy fél órája ért vissza. Nem mondom, igazán dögös és hatalmas mázlista vagy. – Meglepődött az információt hallva, így nem is foglalkozott a recepciós kijelentésével. Tudta, hogy a barátnőivel fog vacsorázni, mégsem gondolt arra, hogy idáig fog tartani, főleg, ha a várandós Emmára gondolt. Ráadásul ennek fényében fel is hívhatta volna, azonban ahogy ez eszébe jutott, rögtön szöget ütött a fejében, hogy Lina is megtehette volna ezt. – Felmegyek veled, mert egy forró fürdőről beszélt és nem hiszem, hogy így bejutnál hozzá. Inéz mindjárt jövök.
Valahol zavarta, hogy nem kereste semmilyen formában a kék szemű, mégsem róhatja ezt fel Neki, hiszen az ő exe okozta az egész galibát, ő nem tudta még megszakítani a kapcsolatot végleg Pilárral. Tudta jól, hogy kölcsönös a vonzalmuk a modellel, hogy ugyanolyan jól érzi magát, mikor együtt vannak, de nem kérheti Tőle azt, hogy viselje el ezeket a kisded játékokat. Ötlete sem volt, hogyan oldhatná meg ezt a problémát, frusztrálta a tény, hogy most nem lesz elég az, hogy meghódítja Carolinát, jóval többre lesz szüksége ahhoz, hogy megnyerje magának a szívét. A legfőbb kérdés mégis az volt, hogy mit akar a barna hajú, hogy egyáltalán szeretné-e ha továbbra is közeledne felé, vagy nem kér belőle és a kusza magánéletéből.
Besétálva a liftbe, lehunyta szemét és igyekezett kizárni minden negatív gondolatot a fejéből, főleg a mellette álló megjegyzéseit Lináról. Nem akarta, hogy ilyen rövid életű legyen a kialakulóban lévő kapcsolatuk, hogy ilyen hamar le kelljen mondania Róla. Sose volt az, aki túl könnyedén feladna bármit is, azonban talán most jobban tenné, ha megteszi ezt, hiszen megfogadta, hogy egy karcolást sem fog ejteni rajta. Ezt kellett szem előtt tartani és változtatnia, mivel jelenleg épp afelé tartottak, hogy ő fogja a legnagyobb csalódást okozni Neki. Mindenképp ki kell valamit találnia, hogy ez ne következzen be, ráadásul saját maga miatt is ideje volt már, hogy lezárja a kapcsolatát a műsorvezető nővel, hogy végre túl tudjon lépni a történteken. Az újrakezdést pedig a modellel képzelte el, ami most veszélybe került és ki tudja, hogy meg tudja-e akadályozni az exe tervét, hogy elszakítsa egymástól őket.
Kisétálva a szétnyíló ajtókon, a folyosón is ugyanaz a csend fogadta, mint az előtérben is, aminek kifejezetten örült. Tudta jól, hogy hétfőn megint az ő képeivel lesz tele a sajtó, most mégsem volt arra szüksége, hogy bárki megbámulja, vagy bárki feltartóztassa. Ahogy megálltak a fehérre festet szobaajtó előtt, már nem is találta olyan jó ötletnek, hogy most beszéljen Carolinával.
– Sokkal jössz ezért nekem haver. Ha a főnök tudomást szerezz erről, biztos kirúgnak. – Csak bólintott egyet, majd besétált a lakosztályba, ahol sötétség fogadta. Pillanatokig mozdulatlan maradt, aminek köszönhetően meghallotta a halkan szóló dalt, így elindult, egyenesen a háló irányába.
– Carolina? – Nem akarta megijeszteni, hiszen rá aztán végképp nem számíthatott a modell. Ujjait a kilincs köré fonta, viszont mielőtt még benyitott volna, újra megszólalt. – Én vagyok az, Sergio.
– Jézusom! Te hogy a francba kerülsz ide? És egyáltalán hogyan jutottál be? – Riadtság és düh keveredett a hangjában, amin meg se lepődött igazán.
– Ismerem a recepcióst – vonta meg a vállát, miközben közelebb sétált a kádhoz. Az egész helyiséget belengte a finom vanília illat, mely a puha, bársonyos bőrre emlékeztette, amelyet egyetlen ruhadarab sem fedett, csak a hófehér hab takarta el előle. Mindössze pár rövid pillanatot volt, de ahhoz bőven elég, hogy elterelje a figyelmét arról, hogy valóban miért is érkezett. – Azt hittem, hogy már rég aludni fogsz.
– Vacsora után Ale elrángatott kikapcsolódni – sóhajtott fel a nő, míg leült a kád peremére. Próbálta kitalálni, hogyan hozhatná szóba Pilar művét, de ahogy az arcára nézett, jobbnak látta, ha most nem teszi meg, vár vele reggelig. Fáradtnak és gondterheltnek tűnt, minden bizonnyal ebben az is közben járt, amiért épp ott volt, emiatt is kellett elhalasztania a beszélgetést. – Találkoztam a húszon éves önmagaddal, a vicc pedig az, hogy ugyanazzal a béna szöveggel akart felszedni, mint te is. Ideadnád a törölközőt? – Szótlanul állt fel és vette a kezébe a frottír anyagot, majd maga elé tartva, figyelte, ahogyan felegyenesedik a modell. Ahogy elvette tőle a törölközőt, hátat fordított neki, aminek köszönhetően tekintete végig futott a karján, amin halványan látszódott egy kéz nyom, amely egészen biztosan nem az övé volt.
– Mi történt? – Aggódva tette fel kérdését, miután gyengéden a bőrére simította tenyerét.
– Mint kiderült fogadásból akart felszedni, és amikor közöltem vele, hogy nem érdekel, picit bepöccent… bár nem is értem, hogy mit akart tőlem, amikor nem nagyon tetszett neki, hogy az egyik levetett szajhád vagyok. – Megdöbbent az utolsó szavak hallatán, amiknek köszönhetően rögtön el is öntötte a düh. Az nem érdekelte, hogy róla mit állítanak vagy gondolnak, azonban azt nem akarta, hogy bárki a szájára merészelje venni Carolinát. – Szerencsére a közelben voltak a biztonságiak, így rögtön intézkedtek is.
– Sajnálom. – Egyáltalán nem akarta, hogy ez legyen, hogy az ő viselkedése alapján ítéljék meg a nőt.
– Miért jöttél Sergio? – Nézett kérdőn a szemeibe, de képtelen volt válaszolni, aminek köszönhetően, lemondóan megingatta a fejét, majd csak elsétált mellette. Rosszul esett az, amit a tekintetében látott, hogy magának köszönhette azt, hogy bántották Őt. Korábban mindig megkapta, hogy még sok baja lehet az élet stílusa és a felelőtlensége miatt, amire mindig csak legyintet és nem vette komolyan a figyelmeztetést. Most azonban visszaütött a féktelensége és csak reménykedni tudott abban, hogy nem okozott végzetes károkat a nő bizalmában iránta. – Ha Pilar miatt vagy itt, akkor beszéljünk majd máskor. Fáradt vagyok, holnap pedig sok elintézni valóm lesz.
Hagyta kisétálni a barna hajút, végig azon gondolkodva, hogy mit kellett volna másképp csinálnia. Talán már rég meg kellett volna osztania mindenkivel az igazságot, hogy amikor azon az estélyen találkoztak tiszta lappal indulhassanak és ne a tönkrement kapcsolata romjairól. Ez volt a legnagyobb hiba, amit csak elkövethetett, amit ideje volt kijavítania, ha nem akarja elszalasztani a lehetőséget, amit Carolina ajánlott fel a számára. Élnie kellett ezzel, hiszen szüksége volt erre és az újra kezdésre is, hogy végre tényleg nyugalom vegye körbe, amit a volt barátnőjétől valójában sose kapott meg.
Már épp indult volna utána, mikor visszasétált a fürdőbe, immár hálóingben a kék szemű, ő pedig nem is késlekedett, tétlenkedett tovább. Nem ülhet nyugodtan tovább, cselekednie kell, máskülönben el fogja veszíteni, amit egyáltalán nem akart. Megállva előtte, kezei közé fogta a lágy vonású arcot, majd minden szót mellőzve, egyszerűen csak megcsókolta. Azt szerette volna, hogy érezze, hogy tudja, szüksége van Rá, hogy nem fogja olyan könnyedén feladni, hogy mindennél jobban akarja, és nem fogja elengedni.
– Sajnálom Lina. Ígérem, hogy mindent jóvá fogok tenni!
***
Carolina Fernández
– Nem lesz ez túlzás? Csak egy sima díjátadó lesz, és nem is én kapok díjat. – Sétált ki immár Ale ruhájában, amibe első pillantásra bele is szeretett, mégis kisebb fenntartásai voltak ezzel kapcsolatban. A fehér színű, ejtet hátú top lezserebb hatást kölcsönzött, a szoknya viszont gyönyörű volt, és összhatásában fenséges volt az összeállított szett. Úgy érezte benne magát, mintha legalább az Oscar gálára készülne, ahová nem vehet fel egy egyszerű fekete estélyit, ahová tündökölnie kell, és minden bizonnyal ebben ez is történne meg. – Csak elkísérem Sergiót, nem rólam fog szólni.
– Talán nem tetszik? – Pillantott rá kérdőn a szőkés barna hajú, miközben fellépett a tükör előtt álló dobogóra.
– De, nagyon is imádom, csak én egy jóval egyszerűbb ruhára gondoltam. – Nézte végig a tükörképét. Sose kételkedett a barátnője ízlésében, korábban mindig ő választotta ki a különböző eseményekre a ruháit, vagy a tanácsát kérte ki, most azonban szeretett volna annyira a háttérben maradni, amennyire csak lehetett. Tisztában volt azzal, hogy főleg most fog majd csak felzendülni az őrültek háza körülötte, ami csak akkor csendesedne el, ha egy időre ismét elhagyná Spanyolországot.
– Bármi lenne rajtad, mindenki téged figyelne. Egy jóképű pasi oldalán fogsz megjelenni, gyönyörű vagy és megérdemled, hogy egy igazi királynőnek érezd magad! És így nem csak a kedves Pilár, hanem a többi hisztis nőszemély is meg fog pukkadni, mert mindenkit túl fogsz ragyogni. Ne tudd meg, hogy mennyire ki tudnak akasztani a hisztérikák, amikor az utolsó pillanatban esnek be és azt hiszik, hogy egy pillantás alatt megtervezem a ruháikat, mintha az úgy működne. Kész felüdülés volt neked kreálni valamit, mert tudom, hogy bármit adok a kezedbe, tetszeni fog és felveszed fintorgás nélkül. – Igazat kellett adnia a nőnek, hiszen régen is sokszor panaszkodott a beképzelt megrendelők miatt. Ugyan nem értette, hogy miért foglalkozik még mindig ilyen megrendelésekkel, mikor már egyáltalán nincs arra szüksége, hogy így reklámozzák a ruháit, ismert divattervező lett. Ráadásul már most úgy érezte magát, mintha tényleg egy királynő lenne, aki mindenkit el fog kápráztatni. – De most ne foglalkozzunk ezzel, inkább meséld csak el, hogy mi volt a lovagoddal. Azt pedig felejtsd el, hogy nem ebben mész, mert hallani szeretném, hogy milyen balhét csap az a némber, ha meglát ebben Sergio mellett.
– Egy igazi dög vagy Alejandra! – Kezdett el kacagni, teljes mértékben megfeledkezve a kifogásairól és a problémáiról. Egyet kellett értenie az immár előtte állóval, hogy ideje saját magával törődnie és nem másokkal, vagy azok véleményeivel. Ő pedig fenségesen érezte magát a gyönyörű ruhában, amivel mindenképp el fogja kápráztatni Sesét. Azt szerette volna, ha tényleg komolyan gondolja a tegnap hajnalban elmondott szavakat, hogy végre lezárja a kapcsolatát Pilárral, és ők nyugalomban tudják tovább építgetni a köteléket, amely máris erősebb volt, mint napokkal korábban. Ezt akarta, erre vágyott, ahogyan a focista is, akin végre azt látta, hogy ezért tenni is fog, így pedig mindenképp várni fog még és nem fog hátat fordítani neki. Most még biztosan nem.
